Bucky titka, Nova

A Találkozás

// Tony szemszöge //

-Ezt hogy érted Bucky? - kérdezte Steve. Mindeki fel figyelt erre.
-Nos még harcoltunk el mondta, hogy holnap este lesz egy bál itt New Yorkban. Ő és Rumlow ott lesznek egy csomó befojásos emberrel. - magyarázta el Barnes.

* Másnap *
// Nova szemszöge //

- Kedvsem indulnunk kell. - sietetett Rumlow. Egy fekete ruhát adtak, hogy vegyem fel.

El indultunk a helyszínre. Nagyon sok befojásos ember volt ott. Rumlow egész végig úgy rángatott mint valami cselédet. A sérüléseim fájtak de Rumlow csak dicsekedett velük.

Azt este folyamán a vége felé észre vettem egy kis mozgolódást. Meg láttam Tonyt. Ki rázott a hideg. Ahogy őket figyeltem egyszer csak Rumlow oda húzott magához.
- Ugye tudod mi lesz az árulókkal? - kérdezte és kezdett el ki húzni a tömegből. Egy folyosóra vitt. Amint be csukta az ajtót kintről lehetet hallani a lövöldözést. Majd Rumlow fegyvert fogott rám.
- Én nem ezt akartam de hát ez van. - a vigyort nem lehetett le törölni a képéről. Majd meg húzta a ravaszt. 6 szor lőtt. 2 a hasamba, 1 a vállamba, 1-1 a lábamba, az utolsót pedig az oldalamba. Én össze estem Rumlow pedig el menekült.

10 percig feküdtem ott. Egyszer csak ajtó nyitódást hallotam. El folytott sírást hallotam majd éreztem hogy valaki az ölébe húz. Amint meg éreztem fém kezét egyből lesett hogy ő Bucky.
- Ne, nem, nem halhatsz meg. - sírt egyre jobban. Én erőt vettem magamon és ki nyitottam a szemem.
- Bucky, ne sírj ha hívsz segítséget akkor túl élem. - alig bírtam beszélni de próbáltam meg nyuktatni. Bucky nem sokat habozott hívta Tonyt.
- STARK, TOLD IDE A POFÁD ÉS SEGÍTS. - ordítitotta el magát könnyek közt. Tony jött is amint tudott, és nekem ott lett kép szakadás.

* egy héttel később *

Egy fehér szobában ébredtem. Tony és Bruce idegesen járkáltak. Észre vettké hogy fel keltem és oda jöttek.
- Nova, fáj valahol? - kérdezte Bruce.
-Nem, mi történt? Hogy kerülök ide? - semmire sem emlékszem.
- Hú hát hol is kezdjem. El mentünk a bálra, hogy téged ki mentsünk. Bucky tálált rád mikor oda értem ott feküdtél a kezében. Tiszta vér volt minden és Bucky könyörgött hogy mentünk meg. Aztán haza hoztunk meg műtötünk és kómába estél. Azóta Bucky tiszta depresszió. - mesélt el mindedt Tony. Amint fel dolgoztam mindent egy dolog jutott eszembe. Hol van Bucky?
- Most hol van Bucky? - kérdeztem Tony tól.
- 1 hete a szobájában be zárkózva. - jött a válasz.

Szét néztem a szobában várva a meg felelő pillanatra mikor egyikük sem figyel. Amint nem figyeltek én ki rohantam a labórból. Szerencsére éjjel volt így mindeki aludt. Oda siettem a lifthez majd fel érve az emeletre rohantam Bucky szobája felé. Nem tudom mert vagy hogy mért pont hozzá, de tudtam hogy most vele kell lennem. Oda érve az ajtaja elé meg álltam és be kopogtam. Semmi válasz. Lehet hogy alszik. Le nyomtam a kilincset de zárva volt. Erre valami mocorgást hallotam bentről. Ki nyílt az ajtó. Bucky ált előttem ki sírt szemekkel.

Amint meg látott egyből be húzott a szobába és be csukta az ajtót.
- Itt vagyok nincs semmi baj, ne sírj - öleltem át a férfit. Ő egyből visszonozta.
- Nova jól vagy? Nincs semmi bajod? - kérdezte aggódva.
- Komolyabb bajom nincs csak pihhenen kell. - boldogan mondtam neki hogy meg nyugodjon.
- És a lőtt sebek? - hallotam a hangjában, hogy magát hibáztatja azért ami történt. Fogtam és fel húztam a hasamnál a pólót.
- Nézd már össze van varva, holnap Tony ki veszi a varatott. Apropó most nekem feküdnöm kéne de Tony tudta nélkül vagyok itt. - mondtam el neki az igazat.
- Gyere. - nyújtotta a kezét. Az ágyra mutatott.
- Aludjunk, de ha nem akarsz megértem. - mondta kíssé szomorkásan.
- Jaj Bucky, ágyban kéne lennem minden féle orvosi ízével de én a helyett inkább veled vagyok. - világosítottam fel őt. Erre ő óvatosan fel emelt és le tett az ágyba majd be feküdt mellém.