Bucky titka, Nova

Csak Egy Törékeny Kislány

// Nova szemszöge //

* 2 évvel ezelőtt *

-FOKD MÁR RENDESEN AZT A KURVA PISZTOLYT! - üvöltött rám egy férfi. Remegtem a félelemtől. Egy hang se jött ki a számon. Pedig belül üvöltöttem. A könnyeim végig folytak az arcomon és a padlón landoltak. Az elmúlt egy évben rettegésben éltem. Hiába sírtam ott üvöltött velem.
-ÖLD MEG! MOST! - kiáltott rám újra. Lassan fel emeltem a pisztolyt. Rá szegeztem az előttem alló kis babára. Meg húztam a ravaszt. A golyó el repült. A csecsemő sírás abba maradt. Miután ki nyitottam a percekkel ezelőtt be zárt szemem nem bírtam fel dolgozni amit tettem.

Megöltem egy ártatlan kis babát. Teljesen le sokkolt. Mit tettem? Embert öltem. Vér tapad a kezemhez.
-KÖVETKEZŐ!- ordított ismét a férfi. Újra fel emeltem a pisztolyt. Hiába sírtam meg kellet tennem. Rá szegeztem az előttem álló nőre. Nagyot nyeltem végül még húztam a ravaszt. A nő a földön feküdt a saját vérében. Élettelen teste csak úgy össze csuklott. A szemében még lehetett látni a félelmet. Ilyedtemben el dobtam a pisztolyt.
-Nem volt elég a büntetés?! Hozzátok a sokkolót. - szólt oda egy őrnek. Két őr oda sétált mögém és le fogtak. Be kapcsolta a sokkolót. Amilyen erősen tudta úgy a hasamba nyomta.
-Szót fogadsz végre te kis nyavalyás? - nézett rám érzelem mentesen.

Nyeltem egy nagyot végül meg szólaltam.
-K...Kérem hagyja abba. Kérem. - mondtam ki sírva.
-Ne, ne, ne kérem ne. - hadartam el sírva. A könnyeim úgy folytak le az arcomon mintha vödörből öntötték volna. Miután végzett a két őr el engedett. Össze estem a fájdalomtól.
-Fokd meg a pisztolyt és lőj! - rúgta oda hozzám az említett tárgyat. Nehezen de fel álltam. Remegve fogtam a fegyvert. Remegett a kezem a félelemtől. Féltem, hogy ezután mi lesz velem. Féltem mindentől féltem. Éjszakánként a foglyok sikolyát lehetett hallani. Nem azért mert kínozták őket, bár nekik ez is kínzás volt. Hanem azért mert az őrök így szórakoztak. Ittak pár sört és éjszakánként a foglyokat használták fel a vágyaik ki elégítésere. Nappal pedig a kínzás által halattot sikolyoktól zengett az egész hely.

* Jelen *

Mikor magamhoz tértem a sírás kerülgetett. Újra át éltem a múltat. A múltamat ami a jelen és a jővöm. Ha egyszer a Hydra el kap nincs vissza út. Onnantól az övék vagy. Fájó szívvel ültem fel a földön. Körbe néztem és láttam, hogy sötétség uralja az egész helyet. Szerencsére láttam a sötétben így nem volt gond a látás.

Az az egy dolog meg nyugtatott, hogy Bucky ki jutott. Körbe néztem és meg pillantottam a falnak dölve Rumlowot. Mikor fel akartam álni észre vettem, hogy vérzik az oldalam. Nem törődve a sebbel fel álltam. El keztem lépkedni. Rumlow ezt meg hallota de nem látott.
-Ki van ott?! - szólalt meg a fegyverét maga elé tartva. Nem válaszoltam csak lépedtem tovább körülötte. Egyre közelebb. Most rajtam volt a sor, hogy ártsak neki. Álj, várjuk csak. A múltkor hisz meghalt. A feje a toronyban van. Akkor? Hogy? Hisz halottnak kéne lennie. Miután át gondoltam az egészet elő vettem az egyik késemet és a fülle mellé bele dobtam a falba.
-He, Rumlow! Ha élni akarsz kezdj el pofázni. - szóltam oda neki.
-Ohh Drágám. Te is itt vagy? Mit szólnál ha el szórakoznánk egy kicsit itt lent. - láttam ahogy perverzül egy vigyorodik.

-Még egy ilyen szexuális utalás és ki vágom a nyelved a helyéről! - dobtam oda a másik füle mellé még egy kést.
-Jaj ugyan már. - mondta miközben a hangjában lehetett hallani a gúnyt. Lassa oda mentem és ki húztam a falból a késeim. El tettem őket. Úgy döntöttem el indulok az egyik irányban. Mikor már messzebb voltam tőlle észre vettem, hogy fel kapcsolt egy zseblámpát. Nem fordultam meg. De meg álltam.
-Mit akarsz? - mondtam miközben magam előtt bámultam a földet.
-Ki jutni. Gondolom te is. Választásod nincs. A Hydra tulajdona vagy szóval velem jösz. - sétált oda mögém. Lassan el indultunk. A hosszú sötét folyosókon barangolva. Nem tudva hova vezet az út. Csak a sötétség és az emlékek.......