Bucky titka, Nova

Már Megint Te

Rumlow! Kiáltottam magamban. Amint ki szált a kocsiból egyből oda jött. Meg ált Yelena előtt.
-Végre már. Már ki akartam nyírni a dögödedt. - nyafogott neki Yelena.
-Nem vagyunk olyan jóban, hogy tegezz. - nézett rá Rumlow csúnyán.
-Harc képtelenek? - nézett rám Rumlow.

A szemmel őt figyeltem. Cikáztak a gondolatok a fejemben.
-Igen. - válaszolt Neki Fury semmit mondó hangon. Végig őket páztáztam a szemmel.
-Barnes még két órán keresztül ki lesz ütve a dögöd pedig harc képtelen. - vigyorgott rám Yelena.
-Akkor viszem őket. Áll az alku. - rázott kezet Furyval Rumlow. Oda sétált hozzám. Meg fogta az arcon és maga felé fordította.
-Végül mindig vissza térsz hozzám Cicám. Hisz ahol a macska enni kap oda vissza tér. - mosolygott rám. Az autóból ki szált két nagy darab férfi. Meg fogtak Bucky és be tették őt a kocsiba. Rumlow le tépte a számról a ragasztó szalagot. Fel húzott a földről és a kocsi felé terelt. Be szálltam az autóba és bele törődtem a sorsomba. Nem tudtam semmit sem tenni az ellen, hogy visza kerüljek oda. Rumlow be szált mellém a kocsiba.

El indultunk. Néztem ki a fejemből. Csak bambultam. Az zökentett ki a bambulásból, hogy meg ált az autó. Rumlow ki húzott a kocsiból. A két férfi ki vette Buckyt. Egy régi romos már szinte használhatatlan katonai tábornál álltunk meg. Azt hinné az ember, hogy nincs itt semmi. De ez csak a Hydra egyik trükkje. El sétáltunk az egyik épületig. Ki nyílt a rozsdás régi vas ajtó. Mögötte egy teljesen modern lift. Be száltunk a liftbe és el indultunk lefelé. Fél úton észre vettem, hogy Bucky kezd magához térni. Ha jelenetetett rendez bántani fogják. Rá néztem és jeleztem neki, hogy színleljen. Amint le értünk már vittek is el egy folyosóra. Ismerős volt belülről a hely. Tudtam, hogy hol vagyunk. Egy teljes évig ide voltam be zárva. Nem láttam levegőt nap fényt. Csak a sötétség és a rémisztő sikolyokat. Rémálom az egész hely. Ahogy haladtunk a folyosón úgy jöttek elő a régi emlékek.

Bár merre néztem elő jött egy emlék. Újra láttam magam előtt a képet ahogy megöltem egy családot. Végig nézték a gyerekek, hogyan hal meg az apjuk. Aztán az anyjuk. Végül ők maguk. Nyomasztó érzés volt. A következő amit meg pillantottam az az a szoba volt ahol kínoztak. Hiába kaptam el a tekintetem akkor is éreztem a vér szagát. Újra át éltem magamban ahogyan meg lőnek és késsel szét vágják a golyó által hagyott nyomot a testemben. Sírhattam, könyöröghettem akkor sem hagyták abba. 15-16-17 évesen maga volt ez a pokol. De előtte sem volt jobb. A megváltás az volt mikor 18 lettem. Aznap jöttek el értem a Bosszúállók. Hmm Bosszúállók. A világot meg tudják védeni mindentől de aki már meg járta a poklot. Kétszer is, annak már mindegy. Az ember az életben csak magára számíthat. Miután meg éltem mind ezt és újra vissza térek ide már nem ilyedek meg.

Akkor féltem, rettegtem, sírtam. Semmi nem történt. De már nem félek. Tudom mi vár rám mit fognak tenni. A gondolat menetből csak akkor eszméltem fel mikor meg álltunk a régi cellám előtt. Buckyt be vitték és le tették a földre. Mielőtt be engedtek volna a cellába, Rumlow le vágta a kezemről a gyors kötözőt. Abban a pillanatban be löktek. Nem kellet nekik sok idő egyből el mentek. Én csak meredtem magam elé.
-Jól vagy? - halottam meg Bucky hangját. Nemlegen ráztam a fejem.
-Valahogy ki kell jutnunk innen. Bár úgy látom aki előttük itt volt már meg próbált. - lépkedett a szobában. Gondolom a falon lévő kaparásra érti. Vagy a vér foltokra.
-Aki itt volt nem járt sikerrel. Amint ezt észre vették olyan szintű büntetést kapott ami élete végéig a hibáját jutattja eszébe. - fordultam Bucky felé.

-Ismerted? - nézett rám kérdőn.
-Itt áll előtted. - meredtem rá. Erre közelebb jött és megölelt.
-Mit tettek veled? - motyogta és közben ölelt folyamatosan.
-Össze vertek végül át szúrtak rajtam egy kést. Nem hagyományos kés volt. Direk erre a célra lett ki fejlesztve. Nagyobb mint az átlag és élesebb is. Miután ki húzták a kést nem tettek semmit. A heg magától fort össze 2 év alatt. - meséltem neki. Meg fagyott a szobában a hangulat. Se ő se én nem szólaltunk meg.