Vissza érve csurom vizesen. Carlos csak röhögött rajtunk. Akkor nem sejt semmit ez jó. Jó meleg vízzel lefürödtem és át öltöztem. Mikor ki léptem a szobám ajtaján Lando is pont akkor lépett ki a vendégszobából. Ez miatt én csak el mosolyodtam és le indultam.
- Na akkor szerintem ez a fifát elengedhetem. - Mondta Carlos és kikapcsolta a TV-t. Én a konyhába mentem és be akartam venni a gyógyszereket és a vitaminokat. Ekkor megéreztem két kart a derekamon.
- Hát te? - Kérdeztem és felé fordultam.
- Csak ide tévedtem. És mi előtt megkérdezed Carlos már fent van a szobájába. - Mondta és puszit nyomott az orromra. Na jó ezt elismerem, hogy kurva aranyos volt.
- Hogy ismertél ki ilyen gyorsan? - Kérdeztem mert tényleg ez lett volna a következő kérdésem.
- Nem tudom de azt tudom hogy ez az őszinteséged nagyon tetszik. - Mondta incselkedve amin én csak nevetni tudtam. Vissza fordultam a konyha pulthoz és megpróbálkoztam le győzni a kapszulákat. Hát kisebb nagyobb sikerrel de sikerül.
- Végeztél? - Kérdezte a konyha pultnak dőlve.
- Igen de mit szeretnél, tudod hogy Carlos bármikor meg láthat. - Mondta neki komolyan, mert tényleg nagyon féltem Carlostól, mármint nem rossz értelemben, csak tudom hogy túlreagálná.
- Igen nyugi tudom. De igazából csak meg akartalak várni. - Mondta egy fél mosollyal az arcán.
- Ja jó, már kicsit megijedtem hogy el akarsz rabolni. - Mondtam nevetve és fel indultam.
- Az már megtörtént. - Mondta büszke mosollyal.
- Na te inkább hallgass. - Mondtam és becsuktam a szobám ajtaját. Annyi kérdés van még mindig a fejembe. Mi van ha az csak egy fellángolás neki? Mi lesz ha el kell mondani Carlosnak vagy a családomnak? Be fogják fogatni? Lesz ez valaha ennyire komoly? Megéri ez? Ha az internet is tudni fogja valaha, hogy fogják fogadni a rajongok? Én tényleg bele szeretem? Ez nevezhető már szerelemnek? Túl sok ez, túl sok a kérdőjel. Tusoltam egyet és megmostam a hajam amibe már rég bele száradt a klóros víz.
Be dőltem az ágyba és csak bámultam ki a fejemből és forgolódtam nem tudtam aludni. Hirtelen ötlettől vezérelve felültem és bele lépem a mamuszomba és el indultam Carlos szobája felé még oda se értem a szobához de hallottam ahogy horkol. Elmondása szerint csak akkor szokott horkolni amikor fáradt de ez olyan hazugság, hogy csak na mindig horkol. Előre sajnálom a barátnőjét. Ez után a gondolatsor után vissza indultam a szobám felé vagyis inkább a mellet lévő szobába. Kopogtam nem jött válasz ezért halkan be nyitottam. Lando az ágyon egy szál szürke melegítőben fülessel a fülébe feküdt. Mikor meglátott egyből felpattant és el indult felé.
- Te mit keresel itt? - Kérdezte és végig simította a karom.
- Nem tudok aludni - Mondtam a mamusom pásztázva. Nem mertem fel nézni pedig nagyon szívesen csorgattam volna a nyálam. De nem éreztem azt hogy azt nem nekem szabad úgy éreztem nem érdemlem meg.
- Ami az illeti és se. - Mondta és fel emelte az állam. - Mi a baj? - Kérdezte és még mindig csak a szemeimbe bámult.
- Semmi. - Mondta és el rántottam a fejem keze közül.
- Ha semmi lenne akkor nem lennél ilyen letört. - Mondta és le ült az ágyra és jelezte hogy én is üljek le. - Na dalolj kismadár. - Ült velem szemben.
- Túl sok a kérdés a fejemben és ezt nem bírom plusz azt érzem hogy nem érdemellek meg. Főleg most. - Mutattam végig rajta. - Vagy nem is tudom azt érzem hogy túl tökéletes vagy hozzám. Miért pont én? Sokkal szebb lányok is vannak nálam akik epekednek érted. És még sok mi lesz ha kérdés. - Mondtam és az ujjaimat tördeltem.
- Héé nyugi. Kapcsolj ki és amúgy is miért kellenének azok a lányok akik csak kívülről szépek belül meg nullák. Te pedig gyönyörű vagy, miről beszélsz? - Nézett rám kétségbeesetten és közben a kezemért nyúlt. Én elhúztam a kezem és felpattantam az ágyról.
- De én nem érzem így. - Mentem oda az ablakhoz és csak bámultam ki rajta és közben könnyek gyűltek a szemembe.
DU LIEST GERADE
A bonyodalom tetőfokán Ff: Lando Norris
RomantikAlap storynk az hogy Carlos Sainz tesója a főszereplőnk Dona Sainz bele szeret testvére legjobb haverjába. A többit pedig majd megtudjátok. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!