Alap storynk az hogy Carlos Sainz tesója a főszereplőnk Dona Sainz bele szeret testvére legjobb haverjába.
A többit pedig majd megtudjátok.
Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
A repülőút gyorsan eltelt. Már mikor kitettem a lábam a gépből Bahreini-ba egyből írtam Donának hogy megérkeztem. A lány másodperceken belül válaszolt is nekem. A fotósok és a riporterek le is támadtak mindenféle kérdéssel.
- Miért nem posztolt már egy hete semmilyen platformra, esetleg egy hölgy van az ügyben? - Tolt a fejembe egy mikrofont egy 50 év körüli férfi. De nincs nekem ehhez kedvem. Olyan nyugis volt a ez a hét úgy éreztem, hogy otthon vagyok de közben még a szülőhazámba se voltam.
- Nem nyilatkozok. - Közöltem a riporterrel és fejemre húztam a kapucnimat és lehajtott fejjel tettem meg az utat a kocsiig amit a csapat küldött értem. A Hiltonba megérkezve pontosan este hatkor elkértem a szobakulcsomat. A liftbe beálltam és megvártam míg felértem az 5. emeletre. A folyosó legvégén volt a szobám, majd nem az egész szintet a McLaren dolgozói töltötték fel. Szoba gyönyörű barnás színekben pompázott és hatalmas ablakokkal rendelkezett. Az ágyba bele ugorva már hívtam a spanyol angyalom.
- Szia megjöttem! - jelentettem ki és már egyből be is kapcsoltam a kamerát.
- sziaa várj én is bekapcsolom, csak lemosom a kezemről a festéket. - Mondta és pár percet vártam és meg is láttam a gyönyörű testét. Vissza tért a vászon elé mikor már láttam. - Már nagy a pörgés? - Kérdezett rá.
- Ne is mond. Bárcsak még ott lehetnék nálatok ott olyan jó nyugi volt. - Fogtam meg a homlokom és megigazítottam a hajam ami az utazás miatt már teljesen szét esett. - Nagyon szívesen nézném élőbe hogy festesz. Túl jól nézel ki közben. - Állapítottam meg.
- Na inkább hallgass el. - Legyintett az ecsettel.
- Én csak őszinte vagyok. Le kéne mennem enni de nincs kedvem. - Kezdtem el nyavalyogni.
- Akkor húzd le a picsád az éterembe. - Osztott ki. Néha komolyan mondom rosszabb mint anya.
- De lusta vagyok. - Húztam el az utolsó szót.
- Azt még, hogy nagy sportoló vagy de nem vagy képes végig sétálni a folyosón és beszállni a liftbe. - Szidott le engem. Igaza van.
- De azért szeretsz? - Fordultam hasra az ágyon és fejemet a kezemmel megtámasztottam.
- Persze. - Mosolyodik el és közben még mindig a festményre koncentrált.
- Megmutatod? - Vigyorogtam a kamerába. Ő rám kapta a fejét és a mosoly egyből lefagyott az arcáról. - Légyszíves. - Pislogtam rá nagyokat.
- Na jó legyen. - Letette az ecsetet és felemelte a vásznat és felém fordította. A saját arcképem köszönt vissza oldalról. Konkrétan olyan volt mintha a nemlétező ikertesómat látnám. Bárcsak nekem is ilyen kézügyességem lenne, de hát nekem a rajztudásom a pálcika emberig terjed.
- Olyan mintha az ikrem lenne. - Dicsértem mosolyogva a barátnő. Istenem de jó ezt kimondani.
- De még nagyon nincs kész. - Tette vissza a vásznat az állványra. És közben leült velem szembe egy székre.
- Mennem kéne. - Gondolkodtam le mikor megláttam hogy már hívnak a többiek.
- Mi tart vissza? - Nézett miközben elkezdte piszkálni a kezét.
- Te. - válaszoltam vigyorogva a lánynak.
- Valahogy éreztem, hogy ez lesz a válaszod. - mosolygott rám a lány.
- De tényleg megyek mert a végén még kapok a fejemre. - Keltem fel az ágyból és még mindig kezembe tartottam a telefonom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
