A nevem Dona Sainz igen a híres neves Carlos Sainz testvére. Nagyon nem szerettem ezzel kezdeni, de úgy is rá fognak jönni ez emberek úgy, hogy kb mindegy. Ez miatt magántanuló vagyok. Rólam tudni kell ,hogy én és Carlos teljesen ellentétek vagyunk míg ő a tökéletes spanyol macsó, én addig még spanyolnak se vagyok mondható kb nincs szép egységes barna bőröm, se sötét barna hajam hanem szőke hullámos. Én vagyok külsőleg a fekete bárány a családba. Ezért Carlos rendszeresen basztat, hogy csak örökbe fogadtak. 17 éves vagyok. Soha nem támogattam Carlost a Forma egyes karrierében, mert akár honnan nézzük hétről hétre veszélyezteti az életét. A futamokat, mindig gyomor görccsel, és libabőrösen nézem végig. De közben még mindig is érdekel a sport inkább az nem szimpatikus, hogy egy szerettem van a pályán.
Ma reggel kivételesen úgy keltem, hogy áldott jó bátyám itthon van, mert téli szünetük van. Elmentem a fürdeni persze a víz égette sebeim amik a lábamon voltak pontosabban a térdem alatt és a bokámon ezek már kicsi korom óta velem van. Elvileg az egy biológiai betegség de persze, hogy ez is csak nekem van a családba, és persze a kezelések amikre járok az is csak ez ablakon kidobott pénz nem ér semmit se gyógyszerek se a krémek se semmi. De mindegy is szerencsétlen vagyok és kész. Végeztem a tusolással felöltöztem, lementem reggelizni anya és Carlos már lent voltak apa pedig már valószínű úton a munkahelyére.
- Jó reggelt! - Köszöntem és közben le vettem egy tányért a polcról.
- Jó reggelt! Készülj fel mert ide utazik az egyik haverom és itt fog lenni egy kicsit. - Mondta Carlos egy mosoly kíséretében.
- De jó hogy már velem se vagy hajlandó időt tőleni hanem inkább idehozol egy idegent a házba. - Morogtam az orrom alatt és tettem magamnak egy szelet sonkát a tányéromra a szendvicsemhez és fel mentem a szobámba. Anya még utánam ordított valamit ,gondolom azt hogy legyek kedvesebb vagy valami ilyesmi.
Egészen délig nem mentem le, mert délelőtt csak tanultam. Mindjárt itt az érettségi plusz még ez a faszom félévi vizsga is. Éhes vagyok most is csak ezért megyek le. Épp a lépcső tetején voltam és egy ismeretlen srác hangját hallottam valószínű itt van Carlos haverja. Leérve az előszobában találtam meg őket.
- Sziasztok! - Köszöntem kedvtelenül, és intek egy aprót.
- Na végre, hogy letaláltál a barlangodból. - Mondta anya. - Jaj el is felejtettem ő itt Carlos tesója Dona, Dona ő pedig itt Lando. - Fordított szembe a vendéggel ő pedig kezet nyújtott nekem én pedig kezet rázott velem.
- Örvendek! Már sokat hallottam rólad. - Mondta mosollyal az arcán. Hogy tud valaki ilyen nyomorékul mosolyogni. Mondjuk most már értem, miért Carlos haverja.
- Gyere haver megmutatom a szobádat. - Rángatta maga után Carlos Landot az emeletre.
Én elindultam a konyhába és készítettem magamnak egy kávét és szedtem a tésztából amit anya készített. Megettem mindent ,és fel indultam a szobámba. Már a lépcsőn hallottam, hogy a fiuknak nagyon jó kedvük van. Akkor láttam, hogy Lando a mellettem lévő szobát kapta. Nagyon jó akkor egy jó ideig nem fogok tudni aludni este mert fix ott fognak csővelni a szobába, és tuti hangosak lesznek.
Egészen napnyugtáig a szobámba pakoltam, utána pedig úgy döntöttem elmegyek sétálni, és felhívom Danielt. Vele még nagyon rég találkoztam a 2020 spanyol nagydíjon először. Nem is tudom, hogy érdemeltem ki őt mindig neki sírtam ki magam bármi rossz történt velem. Ez miatt is sokat veszekedtünk Anyáékkal és Carlossal is. Mindig az volt a kifogás, hogy miért nem vagyok képes a korom beliek között barátokat találni. Felvettem a kabátom és elindultam a közeli park felé, közben pedig hívni kezdtem Danielt.
ESTÁS LEYENDO
A bonyodalom tetőfokán Ff: Lando Norris
RomanceAlap storynk az hogy Carlos Sainz tesója a főszereplőnk Dona Sainz bele szeret testvére legjobb haverjába. A többit pedig majd megtudjátok. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!