A bonyodalom tetőfokán Ff: Lando Norris

24. rész

Az utolsó napon, amit itt volt Lando nem csináltunk semmi igazából, segítettem neki pakolni. Este pedig csak kiültünk a tetőre, és néztük a csillagokat. Igaz, hogy rohadt hideg volt, de ez egyikünket se érdekelte. Vittünk ki plédeket és a garázs tetőjére másztunk fel több kevesebb sikerrel. Már egy ideje a tetőn ültünk összebújva egyszer csak megszólalt:

- Nem akarlak itt hagyni. - szorított még jobban magához. 

- Én se akarom, hogy itt hagy. - Mondtam és nyomtam a karjára egy puszit. - De nincs más választásunk. Neked versenyeid vannak nekem meg tanulom kell nem tudjuk megoldani. De ezeket te is tudod.    

- Tudom tudom. Pedig annyira magammal vinnélek és dicsekednék veled te lennél a kabalám. -  Nézett fel velem együtt az égre. Az ég gyönyörű tiszt volt a hold halvány fénye pedig enyhén megvilágította az arcunkat. Gyönyörűen hatott ez az este túl nyugodt volt.

- Vajon most hol lehet Carlos? Kezdek aggódni érte. - gondolkodok hangosan, és még mindig szorongatom a fiú kezét.

- Nem tudom. Ahogy ismerem nincs az országba. Valószínű eltereli a gondolatait és biciklizik vagy fut vagy ilyen hülyeségek. - kezdte el simogatni a hajamat. Ami hátul volt össze kötve egy kis csattal ő a csatot kiszedte a hajamból, és bele tűzte a sajátjába. Ami elég viccesen hatott, de már meg se lepődtem.

- Igazad van. Majd megpróbálsz vele beszélni? - Néztem fel a fiúra, aki a karjai melegébe zárva simogatta a tarkóm. Én ennek hatására még jobban mellkasához simultam.

- Persze. Én is terveztem már. - Nézett ő is a szemembe. Észre vettem, hogy a szeme a szám és a szemem között cikázott. Végül én szüntettem meg a köztünk lévő teret. Akár mennyire is hideg volt a csókunk fel melegítette a testem. Igazából tudom, hogy életem első csókja is vele volt, de abba már most biztos vagyok, hogy ezt akarom érezni minden egyes csókban életem végig. Az otthon érzetet, a nyugalmat és persze a biztonságot.

- Lassan be kéne menni, mert még a végén megfázunk. - húztam fel a lábaim és öleltem át kezemmel.

- Igazad van. - húzott fel és már lazán le is ugrott a kb 2 méteres tetőről. 

- Te mi csinálsz? Hülye vagy. - Csodálkoztam el a tettén.

- Na gyere te, ugorj le nem lesz baj. - Tartott már a kezét, hogy el tudjon kapni.

- Biztos, hogy nem ugrok le. Még kitöröm a bokám. - Nyavalyogtam mert hát, hogy is mondjam félek a magasban. Igen már 2 méteren is.

- De elkaplak. Ugorj már nem akarok itt meg öregedni úgy, hogy ugorj asszony.  - Könyörgött nekem és közben röhögött rajtam. 

- Mi vagyok én hat gyerekes anyuka? - Vágtam hozzá azt a két plédet, ami fent volt a tetőn.

- Majd leszel! De haladhatnál, mert akkor nem egy ilyen szexi férfitól lesznek gyerekeid, hanem egy nagy jégkockától. - Játszotta tovább a fejét.

- Na jó. - Mondtam és csukott szemmel leugrottam, a kezei közé érkeztem. - Leugrottam. - Lepődtem meg, hogy sikerült nem meghalnom. A fiú ezen csak nevetni tudott.