21. rész

283 17 0
                                    

Reggel suttogásra lettem figyelmes, és természetesen hátfájásra mivel a kanapé akkor sem olyan kényelmes mint a saját ágyam. 

- De aranyosak. Nézd drágám. - Suttogott anya. Na várjuk mi anya? Futott végig a fejembe a kérdés. Egyből felakartam kelni de két erős kar visszatartott. Akkor esett le, hogy Lando a hátam mögött aludt és közben a nyakamba szuszogott. Lehámoztam a kezét magamról és felültem és anyáék csak mosolyogtak rám. Kicsit ijesztő is volt.

- Jó reggelt! - Köszön apa és oda jön hozzám, megölelget utána anya is követte. 

- Sziasztok! Hogy hogy ilyen hamar haza jöttetek? - kérdeztem és közben a szemet dörzsöltem mivel a naptól majd nem megvakultam.  

- Aggódtunk érted. De úgy látom egész jól elvoltatok. - Húzogatta apa a szemöldökét. 

- Úristen nem történt semmi. - Ébredtem fel egyből. Pont úgy mint Lando aki csukott szemmel ül fel és csak ennyit kérdezett: 

- Mi a fasz van?  - Fakad ki belőle. Mi ezen csak nevetni tudtunk a fiúnak pedig még mindig nem esett le, hogy miről van szó.  

- Semmi drágám. - Veregette meg anya Lando vállát, amit nem takart semmi anyag pont úgy mint felsőtestét. Kócos haja a szemébe lógott és úgy nézett fel anyára.

- Hoztunk nektek reggelit és kávét. - Pattant is fel anya és a konyhába indult. 

- Apa, Carlos nektek se jelentkezett? - Szóltam apa után aki épp anya után indult. 

- Hát igazából de, csak annyit irt hogy ne aggódjunk érte. Mikor jöttünk haza a reptérről benéztünk a házába de nem volt ott senki. - Közölt velem a tényeket. 

- Ez is az én hibám. - Hajtottam le a fejem. 

- Dehogy is. - Zendült fel egyszerre Lando és apa egyszerre. Én ezen csak elmosolyodtam ők pedig egymásra kapták tekintetüket. 

- Tudod te is, hogy milyen gyors haragú Carlos. Pont olyan mint én. - Simította végig hátamat apa. 

- Igazad van de mennyünk mert anya meg fog őrülni ha nem eszünk. - Álltunk fel és én pedig Lando kezét megfogva húztam volna fel a kanapéról. De a Lando visszarántott magához. 

- Megmondtam, hogy nem fognak megváltozni. - Mosolygott rám önelégülten. 

- Azért ne legyél olyan büszke magadra. - Pöckölt meg orrát mivel tudom, hogy nagyon nem szereti. Mert szerinte Nem szép az orra. 

- Na most már ne is merj hozzám szólni ma. - Állt fel és otthagyta a nappaliba. Ahogy gondoltam anya már meg is terített és tele volt az asztal mindenféle jóval. Helyet foglaltunk én anyával szemben ültem Lando pedig apával szemben. 

- Lando Szerinted milyen lesz az idei szezon? - Kezdett bele a faggatásba apa.

- Igazából az biztos, hogy már most jobb az idei autó mint a tavalyi. Úgy, hogy bizakodó vagyok. - Fejtett ki a véleményét. 

- És akkor ti most együtt vagytok? - Tér rá anya a lényegre. Én pedig csak egy megvető pillantás küldtem felé. -  Most mi van? én csak kíváncsi vagyok. - Nézett rám anya. 

- Szerintem igen. - Pillantott rám Lando, és közben keze átcsúszott a combomra. 

- Igen együtt vagyunk. - Nézek fel anyára aki majd fel robban apa pedig csak kuncog rajta pont úgy mint mi. 

- Végre úristen de vártam már ezt. Mondjuk nem egy ilyen Lando féle gyerekre számítottam. - Gondolkodik el anya. - Mármint felülmúltad az elvárásaim. - Nevetett fel anya.      

- Hát kösz. - Fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt. Ilyen csoda hangulatban telt az reggelünk. Reggeli után felmentünk és megkaptam az információt Landotól, hogy ma ő fog nekem ruhát választani és, hogy van egy kis meglepetése a mai napra. Én ki lettem csukva szobából azzal a mondattal hogy így majd jól megtudja fontolni a döntését.

- Lando kész vagy már? - Kiabáltam be a szobába mert már vagy tíz perce kint álltam az ajtó előtt.   

- Kész vagyok. -  Nyitja ki nekem az ajtót és enged be. Az ágyra egy Fehér zokni egy Fekete converse és egy fekete kis kabát és még a kezeslábasom ami teljesen hozzám tapad pont ezért nem hordom.

- Biztos hogy nem. - kezdtem egyből tiltakozásba.

- Légyszi. Annyit szenvedtem vele, és nézd csináltam magamnak is egy szettet és olyan aranyosak lennénk. - mutatott az ő ruhái felé. Igaza van aranyosak lennénk. 

- Jó legyen. - Egyeztem bele. És át se gondoltam mit teszek lekaptam a fesőmet de arra nem gondoltam, hogy rohadtul nincs rajtam melltartó. Mikor erre ráeszméltem egyből el is fordultam Landotól. Egy ideig csak álltam ott vártam a csodát kb, de egyszer csak megéreztem két kezet a derekamon.

- Előttem nem kell szégyellned semmit. Főleg nem a tested. - Kezdte el simogatni a csupasz bőrömre a szavakat. Ami miatt libabőr végig futott az egész testemen és egy jóleső sóhaj szakadt fel belőlem. Ezen a tettemen én is meglepődtem.

- De nekem már ez is sok. - Utaltam a kialakult helyzetre. 

- Megértem. Rád akár a halálomig is várok. - Lépetett egyet hátra.

- Ezért ne túlozzunk. - Löktem meg egy kicsit, mikor már megint rajtam volt a pólóm.

- Na de öltözz fel. - Sétál el mellettem és közben simít végig az egész testemen. 

- Ezt most miért? - Fordultam felé mivel ő már a hátam mögött volt. 

- Ennyi ezek után kijár nekem. - Suhant ki a szobából a mondat után. Szegénynek szerintem van valami a fejébe ami nincs jól összekötve két drót vagy nem is tudom.  

  

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A bonyodalom tetőfokán Ff: Lando NorrisDonde viven las historias. Descúbrelo ahora