Alap storynk az hogy Carlos Sainz tesója a főszereplőnk Dona Sainz bele szeret testvére legjobb haverjába.
A többit pedig majd megtudjátok.
Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Ez a csoda jó fél óra után össze szedtük magunkat, én felöltöztem és sminkeltem. Utána pedig autóba szálltunk és elindultunk a kórházba. Az út halkan telt mind ketten emésztgettük a mai nap szeszélyes reggelét. Közeledtünk a csoda szép nagy fehér épület felé egyre jobban ideges lettem. Igaz hogy rutinná vált már, de akkor is mindig félek hogy valami baj lesz. Mert a kezelés sosem százas mindig fent áll a veszély, hogy testem kilöki az anyagot. Azért nem olyan durva csak mindig felfújom csak túl izgulóm.
- Ne izgulj nem lesz semmi baj. - Mondta és végig simította a combom és a keze ott is maradt rajta.
- De akkor mi van ha kilöki a testem, ez még csak a huszadik kezelés a kétszázból. Azt se tudom mi lesz ha ki lökődik azt nem mondták el. - kezdtem el megint túl gondolni ezt az egészet.
- De nem fog. Ha meg igen akkor itt leszek. - Mondta nyugodt hangon és hüvelyk ujjával simogatni kezdte combomat.
- Rendben. Hiszek neked. És köszönöm. - Fogtam meg a kezét ami a combomon volt.
- Én pedig bocsánatot szeretnék kérni a reggeli miatt. Kicsit elborult az agyam. - Hallottam a magbánást a hangjában.
- Érthető hogy miért tetted. - Mondtam és még mindig csak fogtam a kezét. Ez úton a kórházig csendben voltunk.
Be érve a kórházba a recepción bejelentkeztem és tovább indultunk az orvosom irodája felé. A férfi már ott várt minket az ajtóba.
- Jó napot Doktor úr! - Mondtam és nyújtottam a kezem ő pedig elfogadta.
- jó napot! Lando Norris. - Mutatkozott be Lando is és vele is kezet fogott az orvos.
- Jó napot! Dona akkor meg nézzük hogy néz ki a kezelendő terület. Eldöntjük hogy marad e a gyógyszer vagy nem. Utána pedig át megyünk egy kor terembe és ott lecsepeg az infúzió és utána pedig 2 óra szünet és ha minden jól megy akkor mehetnek is. - Vázolta fel a tervet.
- Rendben. - Mondtam és elkezdtük követni a doktort a irodába. Helyet foglaltunk és én el is kezdtem le venni a a nadrágom mert már tudtam mi fog következni.
- Akkor nézzük. - Mondta és elkérte a bokán vagy hogy is mondjam. - Hát ez még rosszabb mint volt és most már a térdhajlatodban se szép. - Mondta és végig tapizott lopottam Landora tekintettem aki kb villámokat szórt a szemével. Ezen csak elmosolyodtam.
- Rendben erre muszáj ujj gyógyszer. - Az után felírt valami csoda szép nevű gyógyszert. Eddig egyik gyógyszerem nevét se tudtam megjegyezni, úgy ahogy azt se. Meg kaptam a papirokat és át vonultunk az egyik kor terembe és rá kötöttek az infúzióra és a doktor ketten is hagyott minket.
- Nekem nagyon nem tetszik az a orvos. - Mondta Lando és az ajtó felé bökött a fejével.
- Hidd el én se élvezem hogy végig tapiz de hát legalább ő adott egy olyan megoldást ami megoldhatja a bajt, és nem kell minden nap leragasztanom a lábam. - Mondtam megvédve a doktor kicsit, de amúgy tényleg nagyon zavaró mikor végig tapiz, de ezt nem lehet másként nem véletlen bőrgyógyász.
- Mondjuk igazad van. - Mondta és közelebb jött a székkel az ágyhoz amire mindig le kell feküdnöm. Én csak gondolkodtam minden faszságon ő közben pedig csöndben simogatta a kezem és a feje pedig vállamon pihent.
- Olyan nyomasztó ez a kórház mi lenne ha most elszöknénk. - Vetettem fel az ötletet.
- Valószínű akkor már csak keresztapa lehetnék mert Carlos fix megölne. Nagyon félt téged. - Mondta és még mindig csak a kezem bámulta.
- Mitől attól hogy fájni fog a lábam. - Nevettem el magam ezen a kijelentésen.
- Nem erre gondoltam félt azt hiszi még kicsi vagy. Ami igaz is csak nem az éltre való tekintettel. Meg szerintem sejti az égetést. - Az utolsó mondatára felkaptam a fejem.
- Tudom hallottam a beszélgetést. De azt nem értem hogy honnan. Mindig figyeltem rá hogy ne vegye észre senki. - Gondolkodtam el.
- Nem tudom. - Mondta és egy csókot lehelt kezemre.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
