A bonyodalom tetőfokán Ff: Lando Norris

19. rész

Végre reggel kipihenten keltem. Ezért úgy döntöttem hajat mosok és minden ilyen kis apróságot megcsinálok magamon, ami minden normális lány vasárnap este csinál meg. De hát tudjuk hogy ugye én nem vagyok normális. Az íróasztalomról össze gyűjtöttem minden ilyen kis dolgot, ehhez a minimum 2 órás programhoz. A hajmaszkot felvittem a fejemre, és amíg vártam a hatóidőt kiszedtem a szemöldököm. 

Lando még mindig aludt mikor kiléptem a fürdőből. Törölközőbe bugyolálva ültem le az asztalhoz és megcsináltam az arcápolási rutinom amit szerintem vagy négy napja nem csináltam meg. Úgy éreztem magam mint aki most született újra. Ez által kicsit jobban éreztem magam a bőrömbe.       

- Csoda szép vagy. - Nyöszörgött Lando az ágyba, és közben kitakarózott.

- Köszönöm. - Mondtam és fordultam hatra egy kicsit. Azt se tudta szerencsétlen hol van mivel már teljesen világos volt a szobába. Némán elbotorkált a bőröndjéhez és ki vette a ruháit. És azokkal bevonat a fürdőbe.

- Tetszik az összhatás. - Közlöm vele és már félig száraz hajjal pillantottam hátra a fiúra. 

- Akkor most az mondod hogy kibaszott jól nézek ki? - Kérdez vissza egy fél mosollyal. 

- Igen azt mondtam. - Fordulok vissza és folytattam a hajam szárítását. Ő pedig egy puszit nyomott homlokomra. 

- Felhívom anyát mindjárt jövök vissza. - Mondta és intett egyet és kilépett a küszöbre. Miközben szárítottam a hajam gondolkodtam. Egy szűk hét és kezdődik a szezon Carlos sehol. Landoval még nem is beszéltem erről hogy mi lesz a szezon közben. Bevallom, hogy félek sőt rettegek mi lesz ha baja esik. Félek hogy nem fog működni a távkapcsolat mivel én nem tudok vele utazni. Végeztem a hajammal ezért gyorsan felöltöztem és lerohantam a lépcsőn. Lando a teraszon telefonált valamit nagyon lelkesen mesélt ezért megálltam hallgatózni. Tudom hogy nem jó dolog de hát már majd, csak nem mond semmi olyat amit nem kéne hallanom. 

- Anya úgy érzem hogy ő a másik felem. És neked is biztos vagyok benne, hogy neked is szimpatikus lesz. Ha pedig nem, akkor menthetetlen vagy. - Nevetett fel és folytatta: - Vicces, aranyos segítőkés és még hozzá olyan mint egy földre szállt angyal, csoda szép. - Mesélt róla. Róla. Az anyukájának. Nagyon jól esett a lelkemnek. Olyan csodálattal mesélt rólam. 

- Persze én is szeretném minél előbb haza vinni. - Kicsit csendben maradt valószínű az anyukája mondott neki valamit. - Még sulis nem tud bármikor elszabadulni de mindenképp beszélek majd vele, csak könyörgöm ne támad majd le. - Nevetett fel újra. Tovább indultam a konyhába egy nagy mosollyal az arcomon. Két kávéval a kezembe indultam vissza a teraszhoz ahol a fiú már videó hívásban beszélt egy sráccal. Valószínű ő Max- el Akiről már nagyon sokat mesélt nekem. Felé nyújtottam a kávét amit el is fogadott, de azzal együtt be is rántott a kamera képébe. 

- Héé. - Majdnem elestem olyan erőset rántott rajtam.

- Szóval te vagy aki elrabolta a kicsi Lando szívét. - Bámult rám a képernyőn keresztül. - Tudnád mennyit hallgattam az áradozásait rólad. Már kezdett az agyamra mennyi. - Nevetett amin én is csak nevetni tudtam. Kedves srácnak tűnt így elsőre. 

- Tényleg? Akkor úgy tűnik, hogy a hírem megelőzött engem. - Mosolyogtam a srácra. 

- De még mennyire. - Mosolygott vissza rám. 

- Miért érzem azt hogy ti pletykásabbak vagytok, mint a lányok valaha lesznek. - Gondolkodtam hangosan.

- Mert ez így is van. - Csatlakozott Lando is. És közben a fejét a nyakhajlatomba helyezte. 

- Na ha már megszólaltál Lando akkor mikor láthatom személyesen a kis asszonyt? - Kérdezett rá Max. 

- Nem tudom nem tőlem függ. Elsőnek nem ártana rendezni a helyzetet Carlossal. - Nézett rám Lando. 

- Igazad van de így nehéz lesz ha nem is jelez vissza senkinek meg hogy, merre van vagy ilyesmi. - Mindig ezt csinálja. Olyan mint egy rossz kisgyerek aki nem kapta meg a vágott ajándékát karácsonyra  és ezért haragszik a szüleire.