Luciena Ramirez szemszöge
Rettenetesen nézel ki.- ezek voltak az első szavak, amelyeket hallottam, amikor sajnos felébredtem mély álmomból, és azonnali megbánást éreztem magamon.
Soha nem hagytam magam annyira elvesztegetni egy éjszakát, hogy reggel még részegnek éreztem magam, és a várt másnaposságtól is.
– Miért hagytad, hogy így járjak? -megkérdeztem a legjobb barátomat, hogy kinek az alakja van az ágyam előtt, bár még nem mertem kinyitni a szemem, hogy megerősítsem.
– Jó volt látni, hogy egyszer tényleg jól érzed magad!
Igaza volt, határozottan jól szórakoztam, persze egészen addig, amíg egy kicsit túl messzire nem vittem.
******
Egy idő után bátorkodtam kinyitni a szemem, és láttam, hogy Olive szeretettel látott el nekem paracetamolt, italt és gabonapelyhet. Isten küldte.
– Ezt a lehető leghamarabb el kell fogyasztanod, aztán készülj fel. Két órán belül ki kell érnünk a pályára, és tudom, mennyi ideig fog tartani a készülődés.
Sóhajtok a barátnőmre, akinek nyilvánvalóan sokkal nagyobb akaratereje volt nálam, hogy felkeljen, kikeljen az ágyból, reggelit készítsen, és még mindig ilyen vidáman szólaljon meg.
******
Végül kikászálódtam a gödörből, ami az ágyam volt, és egy kicsit megfelelőbbnek tűntem a naphoz. Amikor kezdtem jobban magamhoz térni, egyre jobban kezdtem aggódni a következő nap miatt. Őszintén szólva, attól tartottam, hogy bolondot csinálok magamból az összes sofőr előtt, akiket egész életemben bálványoztam. Bár ezt a gondolatot próbáltam a fejem hátsó részébe taszítani, miközben befejeztem a sminkemet a fürdőszobai tükörben.
Felvettem a munkámhoz legmegfelelőbb ruhámat: fekete szoknyát, fekete pulóvert és alatta áttetsző fekete harisnyát fekete cipzárral.
Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, hogy megbizonyosodjak a ruhák megfelelőségéről, és gyorsan az ajtóhoz mentem, hogy megkeressem a legjobb barátomat, aki várt rám.
– Lassú voltál. – mondta viccesen, miközben a falon lévő órára mutatott.
- nevettem rá gúnyosan, miközben átkaroltam a kabátom, és a vállamra csúsztattam a táskámat.
– Készen állsz erre? – kérdezte Olive, miközben kinyitotta az ajtót, és a kocsihoz vezetett minket.
Jobban, mint valaha.– válaszoltam, és beültem mellé az utasülésre.
Köszönöm, hogy elolvastad! 🤍
YOU ARE READING
Call It What You Want./Befejezett/
Romance- Azt kívántam, bárcsak ott maradhatnék örökre. Ránézve. Őt. Amikor Luciena Ramirez és Charles Leclerc először találkoznak, azonnal észreveszik a kapcsolatot,de hogyan fogja Luci megbirkózni azzal, hogy szerelmet talál valakivel, aki állandóan a kam...
