Call It What You Want./Befejezett/

4. Fejezet

Luciena Ramirez szemszöge

A monacói körpályára lépés az egyik legszürreálisabb élmény volt, amit valaha átéltem. Gyerekkorom óta emlékszem, hogy apámmal ültünk és néztük a Grand Prix-t, abban a reményben, hogy egy nap ott lehetek, hogy a valóságban is megnézhessem. Most valóra váltottam ezt az álmot és még jobb, hogy ott dolgoztam.

-Ez semmiképpen sem valós.- kommentálom a barátomnőmet, aki nyilvánvalóan ugyanazt a felismerést éli meg, mint én, miközben sztárdöbbenten bámul maga elé.

Visszakanyarodok a valóságba, amikor rájövök, hogy egy nagyon formális kinézetű nő sétál felénk.

-Sziasztok lányok! Biztosan Luciena Ramirez és Olive Walker vagy, igazam van?- kérdezi.

Egybehangzóan bólogatunk biztosítva, hogy megfelelő benyomást keltsünk benne.

-Zseniális! Andrea Swift vagyok, de kérlek, csak hívj Andreának, és én végigvezetem a pályán, és segítek beilleszkedni. Szintén jelen leszek minden sajtófelvételen vagy interjún, hogy megbizonyosodjak arról, valami probléma van. Jól hangzik?– mondta melengető mosollyal az arcán, ami mintha enyhítette Oli aggodalmait. Az enyém is.

-Nagyon köszönöm, Andrea. Ez tökéletesen hangzik.– mondom, mire barátnőm egyetértően bólint.

-Zseniális. Ma egyenesen a versenyzői interjúk mélypontjába megyünk, szóval remélem, már vannak kérdéseitek hozzájuk.-az órájára nézett, hogy megerősítse az időt. – Húsz perc és kezdődik.Rendben?-reménykedve nézett ránk, miközben én Olive-ra néztem félelemmel a szememben.

Amit Andrea nem tudott, az az volt, hogy a mai napra való felkészülés helyett én és Olive részegen töltöttük az éjszakánkat, és teljesen megfeledkeztünk arról a feladatról, amit valójában el kellett végeznünk. Már a gondolattól is felkaptam a fejem a fájdalomtól.

-Köszönjük szépen.- Olive gyorsan belevágott, és rám nézett, mielőtt elrontottam az esélyemet, mielőtt odaértem volna.

– Tökéletes. Öt perc múlva újra találkozunk. Csak beszélnem kell néhány másik ügyfelemmel.

Integet, és gyorsan visszasétál egy másik embercsoporthoz, amely körülbelül 100 méterre van tőlünk.

-Olive, nem vagyok biztos benned, de személy szerint nem készítettem egyetlen kérdést sem, szóval ha nincs egymilliód, akkor kész hülyét csinálunk magunkból a pilóták előtt. Ja és az ORSZÁGOS televízióban is.- elsöprően pánikba estem, amikor sürgettem a barátomat, hogy keressen kifogást, miért hazudott Andreának.

-Én sem Luci, de ha ezt tudná, azonnal rossz alkalmazottnak címkéznének minket. A helyszínen kitalálhatod őket. Remek leszel Luc!-
Olive ezt bátorító mosollyal mondta, bölcs szavai még mindig nem hoztak hitet a képességeimbe.

******

Ez az öt perc volt életem legrövidebb ideje, és mielőtt észrevettük volna, én és Oli mindjárt fel akartunk menni a színpadra Isten tudja, hány ember előtt és interjút készíteni a tényleges, valós F1-es versenyzőkkel.

Andrea mögém jött, és átadta nekünk a mikrofonunkat.-Helyes lányok, néhány perc múlva menjetek fel a színpadra, mutassátok be magatokat, és alkossatok egy egyszerű, könnyed beszélgetést, ügyelve arra, hogy bevonjátok a közönséget. Aztán amikor látjátok, hogy feltartom a hüvelykujjam, a tömeg elején szeretném, ha bemutatnád a pilótákat. Ti ketten együtt lesztek Carlosszal és Charles-szal, a Ferrari fiúkkal. Mindketten teljesen megértettétek?

Bólintunk, bár amikor hallottam, hogy Charles nevét említi, a szívem egy pillanatra megremegett. Komolyan beszélni akartam Charles Leclerc-kel? A férfi, akibe beleszerettem az elmúlt öt évben?

-Zseniális. Ideje indulni. Ne feled, hogy a tömegben leszek. Keress engem.- elrohan, engem hagyva, hogy ismét Olive-ot bámuljam, döbbenten.

-Hamarosan beszélünk a Ferrari fiúkkal Oli, ez a mi életünk??– mondom halkan, hogy senki más ne hallja, de elég hangosan, hogy megmutassam az izgatottságomat.

-Úgy érted, hogy beszélni készülsz az egymillió éves szerelmeddel, Luci? Talán ez a gyönyörű szerelmi történeted kezdete!-viccelődik, miközben mindketten kuncogunk a messziről hozott megjegyzésén.

– Helyes lányok, ideje felmenni a színpadra. Egy férfi, a legénység része, hátulról irányít minket. Megzavarja téves álmainkat.

Felugrunk a lépcsőn a színpadra, a mikrofonba markolva. A tömeg hangosabban kiabálni kezd, és mi egy apró, kínos intést adunk, ahogy a színpad közepére érünk.

-Szia mindenkinek! A nevem Luciena Ramirez!-bejelentem.

– És én Olive Walker vagyok! – folytatja Oli.

– És nagyon izgatottak vagyunk, hogy ma itt lehetünk!- mindketten mondjuk együtt.

Továbbra is felpörgetjük a közönséget, sikításra késztetve őket, hogy megmutassák, mennyire izgatottak a közelgő interjú, valamint a hétvégi verseny miatt.

Aztán látom, hogy Andrea a tömegben feltartja a hüvelykujját, jelezve, hogy bemutathatjuk a Ferrari fiúkat. Most ez van, most fogok először találkozni Charles Leclerc-el a Monacói Nagydíj egyik színpadán. Mintha álmodnék!

Köszönöm,hogy elolvastad!🤍