Call It What You Want./Befejezett/

29. Fejezet

Charles Leclerc szemszöge

- Az egész életem egy színjáték.- kezdett bele, de a kérdésemre még mindig nem adott választ. És szerintem nem is fogok.- De miért csinálod ezt magaddal?- kérdeztem tőle, de ő még mindig maga elé bámult.- Mégis mit? Amit meg csinálok azt mind miattad. Charles nem veszed észre,hogy én szeretlek.- állt fel figyelem kívül hagyva a szilánkokat.- Luci ülj vissza. Most!- parancsoltam rá.- Mi lesz ha nem?- indult az ajtó felé, de én egy hirtelen mozdulattal elkaptam a derekát és berántottam az ágyba.

- Te nem ismersz engem eléggé, ha azt hiszed,hogy csak játszok veled. Ugyanis most álmaim nőjével fekszek egy ágyba.- súgom a fülébe.- Charles, kérlek ne.- húzta el magát tőlem.- Csak tönkre teszel.- ült fel megint.- Nem én választottam a FIÁT.- néztem rá.- De én szeretek ott dolgozni..- kezdett bele a magyarázkodásba.- Én is szeretem a Ferrarit,de téged jobban. Érted feladtam volna mindent.- fogom meg a csuklóját. Már nem érzem annyira feszültnek. Talán lehet jobb,hogy ivott. Így legalább elmond mindent. Nekem. - De én nem akarom azt,hogy miattam mondj le az álmodról.- a szeme elhagyott egy- egy könnycseppet. De én mit veszitek? Max felvesznek másik csapatba. Nem lesz rosszabb. Nem?- Nem lesz semmi baj.- nyugatatom meg.- Biztos?- kérdezett vissza. Ismerem ezt az érzést, én is biztosra akarok menni mindenbe.- Igen.- bólintok. Majd az egyik pillanatról a másikra Luci belül az ölembe és szorosan magához ölel.

Luciena Ramirez szemszöge

- Auu, de fáj a fejem.- nyögtem fel. Mintha egy mázsa tégla lenne a fejem. Felületem és megcsapta az orromat a palacsinta. - Charles biztos az új barátnőjének csinálja.- forgatom meg a szemem. Ki sétálok,hogy lássam az a libát akivel tegnap este randizott. Kiléptem a szoba ajtaján,de sehol senki, csak Charles és a konyha. Plusz a palacsinták amik egymáson sorakoztak.

- Jó reggelt!- köszönt hatalmas mosollyal az arcán.- Neked is jó reggelt.- nézek felé furcsán. Mégis minek örül ennyire? Gondolom a palacsintát magának csinálta, ezért oda sétálok a pulthoz, veszek elő tejet és granolát.- Mit csinálsz?- kérdezte tőlem, a tejre, a tányérra és a granorára nézve.- Mégis mit? Reggelizek.- nézek vissza rá ugyan olyan értetlenséggel.- Csináltam neked is palacsintát.- mutat az asztal felé, ahol kettő főre van meg terítve. A fejem egyre jobban sajog, és jönnek elő a tegnap esti emlékek. Charles csak....a randi. Kamu volt? - Charles?- nézek a palacsintára ami valószínűleg elégett.- A palacsinta.- mutatok a serpenyő felé. A serpenyő felé kapta a fejét és gyorsan cselekedni kezdett. Én elkezdtem el pakolni amit elővettem.- Hagyd majd én, te ülj le.- Charles hol van? Vagy csak éjjel megjött az esze? Nem értem. De minden esetre én leültem és bele is kezdtem a palacsintába.

- Fonom?- kérdezte Charles aki velem szembe foglalt helyet. Ez olyan mint egy randi.- Ez vicces lesz,de olyan mint egy randi.- mutatok végéig az egész asztalon.- Ez is vicces lesz, Luci leszel a barátnőm?- mélyen a szemembe nézett, elvesztem. És onnan nem tudok kijönni. A szemei rabja vagyok. Nem csak a szemeinek, hanem az egész Charlesnak.

- Igen.- vágtam rá a meggondolatlanságot. Természetesen. Én hülye. Megint nem gondoltam végig.- Nem verseny hétvége van?- kérdeztem a fiút, aki a telefonjára nézett. Ugye csak később lesz?! Ne tegye ezt most tönkre a verseny.- Majd délután, addig a tied vagyok.- fogta meg a kezemet.- Mi lesz ha nyerek a versenyen?- húzódott közelebb Charles.- Mi lesz ha nyersz?... Akkor megcsókollak mindenki előtt,de csak akkor ha a dobogó legfelső fokára állsz!- mutattam a mutató ujjammal,hogy komolyan gondolom. És,hogy ezek a feltételek.- Ezt ki nem hagynám.- kacsintott rám.- Majd meglátjuk.- kacsintott vissza.- Ezer százalék,hogy első leszek.- küld egy puszit felém.

4 órával később

Charlesnak hamarabb kellett elmennie, ezért egyedül maradtam a lakásba. Addig ki pakoltam Charles holmiait a szekrénybe. Majd egy fél óra múlva én is a pálya felé vettem az irányt.

***

- Szia.- köszönt Charles aki puszit akart adni.- Majd ha nyersz, addig bird ki!-nevetem el magam.- Oké!- forgatta meg mosolyogva a szemeit.

A verseny elkezdődött, én a Ferrari garázsból figyeltem az eseményeket. Charles vezetett egy darabig, azt jött Max Verstappen aki levakarta Charles arcáról a mosolyt.

***

Jöttek az utolsó körök, és valami csoda folyvást Maxnak lett valami a kocsijával ezért Charles vette át a pozícióját. Vagyis az első helyét. - Valamivel tartozol Luciena Ramirez!- szólal meg a rádió. Én fel nevetek.- Megkapod, ez járt egész végig a fejedben?- kérdeztem tőle mosolyogva. Amit ő nem látott.- Igen,de most meg is kapom, amit akartam.

***

Eljött a dobogósok ünneplése. Sorba jöttek fel a pilóták, harmadik lett Lando Norris, második Sergio Perez, és első Charli. Együtt, kézen fogva mentünk fel a dobogó legfelső fokára, majd mikor megvolt a trófea osztás Charles felém fordul és megcsókol. Minden megszűnik körülöttem létezni. Csak Charles és én. Nem érdekel az a millió telefon, aki éppen minket videóz, nem érdekelnek az újságírók. Összesítve senki.- Szeretlek!- súgja a fülembe.- Én is!

Vége!
Köszönöm,hogy elolvastad! Köszönöm,hogy itt voltál végig, és elolvastad!🤍 Ne felejts el bekövetni, hogy ne maradj le a jövőben megjelenő könyveimről!🤍