Call It What You Want./Befejezett/

25. Fejezet

Luciena Ramirez szemszöge

- Mégis hogyan jutott az eszedbe olyan,hogy leüss? Méghozzá egy serpenyővel? Mit ártottam neked?- csak mondja és mondja Charles a szavakat,de tényleg nem szándékos volt. Azt hittem,hogy be akarnak törni.

- Charles! Hányszor mondjam el,hogy nem szándékos volt! Azt hittem,hogy egy betörő.- álltam a saját védelmemre.

- Áuu!- Charles megfogta a fejét, pontosan ott ahol én fejbe kólintottam. - Már megint mi a probléma?- kérdeztem szemforgatva, láttam a szája sarkában megbújó gonosz mosolyt.

- Fáj a fejem!- mondta erélyesen.- Te akartad.- nyomta rá a gázra.- Ne, jó jó! Már jobb, csak vigyázz a kocsimra.- az arcát félelem lepte el amikor realizálta, hogy mit is csináltam.

- Nem vagyok jól!- jelenti ki Charles, de én nem nagyon hiszek neki az előbbi miatt.

- Már mindjárt ott vagyunk! Rátapossak megint a gázra?- viccelődök vele, hátha megugrik és már pik-pak jól is van.

- Charles te alszol?-elaludt volna?

***

- Oké! Most már elég! Itt vagyunk a kórháznál!- miért nem válaszol? Biztos csak játszik.- Charles ez már nem vicces!- lehet az ütés okozta? Basszus. Mit tettem?

Kiszálltam a kocsiból, és amilyen gyorsan tudtam rohantam segítséget hívni. Szerencse hamar találtam orvost aki kijött megnézni Charlest.

***

Egy órája várok a kórházba, hogy Charles fel kelljen. De eddig semmi jele sem volt annak, hogy ő fel akarna ébredni. Már olyan unalmas volt minden, a filmmaratonomat lemondhatom Charles miatt. Mi a fenéért kellett neki oda mennie?! Miért nem tudott kopogni? Egyáltalán honnan szerzett kulcsot.

Mi van ha... nem az lehetetlen. De ha tényleg... Charles és Oli össze dolgozott? Biztos nem, ez képtelenség. Holnap lesz a sajtótájékoztató, és Charlesnak egy hatalmas búb van a fején. Nekem végem.

Benéztem a szobába ahol Charles még mindig pihent. Úgy döntöttem,hogy bemegyek hozzá. Nem hagyhatom itt, főleg így. Ilyen állapotban. Amit én okoztam, Charles hibájából. Leültem az ágy melletti székre, és a híreket kezdtem olvasni. Mindenhol fenn van a FIA, én és Charlesos ügy.
Híres akartam lenni,de nem így, hogy mindenhol pletykákat kell olvasnom.

- Luci te vagy az?- felkaptam a fejem Charlesra aki a szemeit próbálja nyitogatni.- Igen, én vagyok.- válaszolok, és elteszem a telefonomat.

- Várj, hívok orvost.- szólaltam meg előbb, és az ajtó felé vettem az irányt.

***

Tíz perces várakozás után, megtaláltam az orvost aki furán nézett rám. Volt egy olyan érzésem, hogy kiváncsi az elmúlt kettő órában lezajlott eseményekre.

- Na hogy van fiatal úr?- kérdezte az orvos Charlestól.- Már jobban.- bólint Charles, és felém néz.- Megszabad kérdeznem,hogy mi történt?- nézett felváltva kettőnkre. Valahogy tudtam,hogy ez lesz.- Megvan az a jelent az Aranyhajból amikor a csaj a jövendőbeli pasiját lecsapja egy serpenyővel?- kérdezte Charles az orvostól.

- A kislányom imádja azt a mesét, így értelemszerűen én is úgy fújom a tartalmát mintha csak az én kedvenc filmem lenne. – mosolyodott el halványan a doktor. – De mi köze van Aranyhajnak a balesetedhez? – értetlenkedett, mire Charles jellegzetesen felém mutatott. Az orvos most már a homlokát is összeráncolta.

- Itt van az én Aranyhajam.- Charles felém nézett, és megáldott egy mosollyal. Ez most komoly? Semmi harag?

- Oké, nem vagyok kiváncsi a többi részletre. Ennyi is elég volt. Charles haza mehetsz. Értelem szerűen ha elmész akkor a kötést leszedik a fejedről.- Charles bólintott, az orvos meg távozott a szobából.

- Oké, nekem mennem kell. Nem így terveztem az estémet. Sőt azt se értem, hogy neked honnan volt kulcsod a lakáshoz.- közbe pakoltam össze a táskámat.

Na szia. Holnap találkozunk a sajtótájékoztatón.- álltam fel, de Charles megfogta a csuklómat.- Mit csinálsz?- kérdeztem tőle.

Köszönöm,hogy elolvastad!🤍