Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Boríték

Ana szemszöge

Reggel szóltam Agathának, hogy itt vagyok, de csak holnap kell bemennem dolgozni. Így is sok időre hagytam magára.

Már tíz perce kopogott valaki, de eddig nem nyitottam ajtót. Most már ideje volt kinéznem. Néha a postás is feljön, ha valaki éppen beengedi.

Nem láttam kint senkit, de amikor lenéztem nagyon meglepődtem. Egy csokor fehér rózsa volt az ajtó előtt. Megint szétnéztem, de senkit nem láttam.

Felemeltem és becsuktam az ajtót. Az ajtóm elé még sosem raktak le virágot. Volt már, hogy kaptam, amikor ideköltöztem, vagy ha új lakó jött és ez egy fiatal férfi volt.

Mindig vörös rózsa volt a választás, de én a fehéret szeretem, mint most ez.

Kivettem a kis kártyát belőle.

"Olyan tiszta és gyönyörű, mint te"

Egy monogram volt alatta. Behunytam a szemem és elmosolyodtam.

A tegnap esti után ez. Én azt fogadtam meg, hogy teljesen békén hagyom és a többiek szerint is ez a helyes, amíg tele vagyok sérüléssel. Észre is vette, na pont ezért mondták, hogy hagyjam békén. Szerencsére a testemen a foltokat nem látta. Jade még most is kibaszott erősen tud odacsapni.

Leültem és az ölembe tettem a virágot. Lehetne ez ilyen is. Jó. De semmi nem jó. Minden szar és nem hiszem, hogy bármikor lehetne is "jó".

Már az elsőnek sem szabadott volna megtörténnie. Most pedig? Zavaros minden. Miért akarja ennyire? Soha nem tett igazi jelet arra, hogy szexen kívűl is akarna bármit. Randi? Mennyien kértek már. Talán ez a virág az első olyan jel, amire azt mondom mást is szeretne. Meg persze, amit tegnap este mondott. Ott akkor majdnem vele maradtam.

Nagyot sóhajtottam és vázába tettem. Olyan érzésem volt, mintha figyelne, eléggé zavart. Tiszta és gyönyörű. Nem vagyok tiszta, sosem voltam. Gyönyörű pedig nem saját akaratomból vagyok.

Reggel minden papírt egy A4-es borítékba tettem. Egyetlen helyet tudok, ahol nyugodtan átadhatom neki. A bár, és szerintem be fog jönni.

Átkötöttem a kezem. Már szebb, égési sérüléshez mérten persze. Lehet tényleg megfog maradni a nyoma. Eléggé csúnya volt három napja és nem segített, hogy pár hólyag nem maradt épp, amikor Danielt tettem rendbe. Az ujjaimon is látszik, de nem bírom teljesen bekötni az egészet. Leginkább a tenyerem és kézfejem érezte meg a tűz csodás élményét. A balt tudom jobban használni.

A varratott majd hamarosan kiszedem a vállamból. Még adok neki pár napot.

Ez lehet kifog látszódni a pólómból, de majd beadok valamit.

Agatha nagy öleléssel várt engem.

- Mi van a kezeddel?

Mivel Ben is itt állt, így nem az igazat mondtam.

- A Daniel-el való nyaralás rosszul alakult, de nincs gond.

Nagy szemekkel nézett rám és utánam jött az öltözőbe.

- Mi történt?

- Összefutottunk a drága anyukáinkkal.

- Basszus. Nem örültek neki, ahogy látom.

- Annak nem örültek, hogy el akartunk jönni.

- Sikerült, amiért mentetek?

- Meg van félig. Keresnek minket, mindenhol ott vannak. Ez biztos.

- Az nem jó.

- Nem. Nem tudjuk még, hogy itt maradunk, vagy sem.

- Értem. Remélem nem lesz több gond.