Kötözés

137 5 0
                                    

Ana szemszöge

Daniel lassított mellettem. Így most én húztam őt. Nagyon erős és jó fizikuma van, ha most lassított akkor eltalálta egy golyó.

Nem jártunk a kastély ezen területén, nem tudjuk merre kell fordulni.

- Az ablak! - kiált.

Oké, huh legyen. A földszinten voltunk, nem lesz gond. Erősebben húztam magam után, hogy nagy legyen a lendületünk. Én kaptam az ablak nagyobb részét tekintve, hogy hamarabb értem el. A széf beleállt a hasamba, ahogy földet értünk.

Felállítottam Danielt is és mentünk tovább. Amikor egy bomba robbant mögöttünk a kastély kertjében annál is jobban húztam őt, mint eddig.

Voltak turisták erre, akik ugyanúgy szaladtak, akárcsak mi. A következő közvetlen mögöttünk ért földet, amitől előre zihantunk.

Csengett a fülem. Nem hallottam más zajt, amikor felültem. Oldalról Daniel volt mellettem. A derekán találták el, mert ott volt véres a pólója. És égett a nadrágja! Gyorsan eloltottam a kezemmel a tüzet, éreztem, ahogy a lángok megmarják a bőröm. Amikor végeztem megfordítottam.

- Hé! Daniel. Hallasz? Nyisd ki a szemed - paskoltam meg az arcát, amire felnézett. - Ez az. Gyere, menjünk. Háromra. Egy, kettő, három!

Miért vagy ilyen nagy darab? Fájt nekem is a kezem és a testem, főleg a súlya alatt, de talpon maradt. Most kocogva mentünk tovább, ki a kapun.

Rendőrök voltak már mindenhol, így könnyen átjutottottunk. Mindig hátra néztem, ahogy a szállásunk felé vettük az irányt.

- Nem követnek?

- Nem tudom - néztem megint hátra. - Nem látok senkit.

A recepciós megszólalni sem tudott, amikor beléptünk. Egy pici szállás ez. Dobtam le neki pénzt.

- Senkinek egy szót sem!

Erre csak bólintott miközben zsebre rakta az összeget. Fel sétáltunk lassan a lépcsőn.

Egy közös szobánk volt két ággyal. Az egyikre fektettem le. Megkerestem a dobozt, amit ilyen esetekre pakolt be.

- Oké. Csak itt sérültél?

- A golyó igen. Plusz a lábam.

Az én kezemen is égési sérülés volt, hólyagos.

- Nehezen tudom megcsinálni, de menni fog. Ezt vedd be.

Felém fordította az arcát és négy fájdalomcsillapítót dugtam a szájába, majd vizet adtam neki. Én kettőt vettem be.

- A kezed égett meg?

- Amikor eloltottam a lábadon. Oké. A golyót szedem ki. Mindent raktál el?

- Igen. Bármi, amire szükségünk lehet.

Kivettem két kis érzéstelenítő fiólát és beszúrtam egyet a lőtt seb mellé, egyet a lábába. Ha magamnak adok be, nem tudom ezt megcsinálni.

Öt perc múlva neki láttam a golyónak.

- Szerintem az orvos tudomány az egyik legundorítóbb dolog.

- Láttál már ennél rosszabbat, amikor nyílt törés volt a lábamon.

Lassan beszélt és halkan.

- Csak meg ne halj nekem!

- Holnap legkésőbb el kell mennünk innen, de ma lenne a legjobb.

- Most először rendbe tesszük magunkat.

Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/Onde histórias criam vida. Descubra agora