Ana szemszöge
Lipcsében kerestünk egy szakit, aki megoldotta a laptop problémát. Utána egy sikátorban Daniel ripityára törte őket és a kukába dobtuk.
Brüsszel közel volt, Madrid a következő hely. Kereken tíz napja jöttünk le, amikor Spanyolország repterén vártuk a járatunk.
- A lábad?
- Meg van, nem fáj annyira. Te?
- A kezeim inkább - mutattam fel.
- A többikenek csak annyit írok, hogy holnap érkezünk. Legyenek Susannél.
- Rendben. Alig várom, hogy aludjak egy jót. Ha odaértünk át kell kötni a sebeket. Egy napja már majdnem rajtunk vannak. Elfertőzödhet.
- Kicsit több, mint fél nap és otthon vagyunk.
- Remélem nincsenek a nyomunkban.
- Észre vettük volna már őket, ha így lenne. Azért annyira nem ügyesek. Közel kell hozzánk maradniuk, ha tudni akarják hova megyünk.
Be álltunk a sorba és felszálltunk a gépre. Daniel aludt először. Majd három óra múlva cseréltünk. Sokan bámultak minket. Engem a kezem miatt, őt pedig mert sántít.
Nagyon idegesek voltunk a reptéren, amikor leszálltunk. Külön taxival indultunk el. Daniel ért hamarabb oda, aztán én is kiszálltam.
A lépcső még nehezebben megy neki, muszáj volt segítenem. Bekopogtam Susan ajtaján. Amikor kinyitotta azonnal megölelt.
- Áú - jeleztem, hogy nem a legjobb ötlet ez.
- Mi történt? - hajolt el.
Paul elvette tőlünk a táskát és bemenetünk. Segítettem Danielnek leülni.
- Megsérültetek! Hogy tehettétek ezt!? Tizenegy napja halálra aggódjuk magunkat! Elment az eszetek? - kiabál Susan.
- Kérlek, halkabban - dörzsölte a fejét Daniel.
- Miért mentetek el szó nélkül? - kérdezte Paul sokkal nyugodtabban.
- Ti nem lettetek volna benne - mondja azonnal Daniel.
- Muszáj volt kiderítenünk, hogy keresnek minket, vagy sem - válaszoltam.
- És?
- Mindenhol kutatnak utánunk - mondtam szomorúan.
- Azóta is? Miért?
Így számoltunk be nekik arról, amiket megtudtunk. Illetve megmutattuk azokat a papírokat, amiket elhoztunk. Rólunk kevés információ volt benne. Ez más bevetésről, bújkálásról és pár bázisról szólt.
- Legalább tudjuk, hogy hova biztosan ne menjünk, de másra nem jó nekünk - olvassa Paul.
- De van, akiknek igen - néz rá Daniel.
- Kinek?
Ezt mi már megbeszéltük. Nekünk tényleg nem fontos, de...a Bosszúállók tudnának mit kezdeni vele.
- Adjuk át nekik? - kérdezi Susan.
- Igen. Nem muszáj személyesen. Majd Ana bedobja Barnesnak, vagy te ide.
- Hogy találtad meg anyát?
Ezen elnevettem magam. Én sem tudtam először, de amikor elmondta...ez hihetetlen.
- Facebook - vont vállat.
- Tessék? - nézett rá Susan.
- Mondom. Ott van fent. De csak őt találtam meg. Másik névvel. Tudod milyen magamutogató tud lenni. Voltak fent képek és bingó. Tényleg ott volt. Ahogy neked az apád, nekem és Anának az anyja is.
ESTÁS LEYENDO
Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/
FanficAnastasia "Ana" Hale. A tökéletes nő megtestesítője, ami nem a véletlen műve. Múltjuktól menekülve három barátjával New Yorkban találnak új életre. Három éve minden remekül működik, senki nem találta meg őket. A múlt viszont mindenkit valamilyen fo...