Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Kellesz nekem (+18)

Bucky szemszöge

Amint kinyitotta az ajtót megszólaltam.

- Csak hallgass meg!

- Bucky, ez..

- Picikém - fogtam meg az arcát. - Csak hallgass meg.

Bólintott és adtam a homlokára egy puszit. Becsuktam az ajtót és leültem vele. Átöleltem és a mellkasomhoz húztam.

- Megint nem kérdeztél meg semmiről.

- Ott vannak még? - kérdezett inkább.

- Igen. Honnan veszitek, hogy megszöknek?

- Ezt tudjuk. Megfognak. Értem én, hogy micsoda technológia, stb, de nem akadályozza őket.

- Mit akartok tenni?

- Meg kell ölnünk a saját anyáink.

- Ha nem teszitek, ők fognak titeket.

Amikor hallgattam őket kintről. Mind kijelentette, hogy simán megölné őket, ha nem is a saját gyerekét, de a többit igen.

- Mi ezt rég tudjuk.

- Mondtad, de így hallani. Mind nagyon jól bírtátok.

- Mert nem egyszer mondták már ezt.

- Miért volt Daniel olyan ideges? Mi történt akkor veled Afganisztánban? Ezt már nagyon sokszor említettétek, de soha...

- Még Paul és Susan sem tudja. Már előtte is tudtuk, hogy ideje lelépni, de ezek után eszeltük ki a terveket.

- Mi történt a hátaddal? Azt mondták egy épp bőr sem maradt, de én nem éreztem semmit.

- Mert jól meggyógyították és nem fogok róla beszélni.

- Bántottak, ez már biztos. Elfogtak.

- El - nagy levegőt vett. - Rosszul sült el a dolog. Danielnek el kellett mennie. Engem elfogtak. Abban a régióban nem bánnak, amúgy sem jól egy nővel. Én pedig még külföldi is voltam és tudták, hogy nem kirándulni mentem. Kés és korbács egyébként. Nem igazán emlékszem rá, hogy hogyan hozott végül ki.

- Túl élted, de...

- Passz. Kihozott és ellátta a sebeim, már amennyire egy ilyet lehet. Tudja azóta is, hogy ebben volt egy kis hibája. Én teljes mértékben azt hittem ott van, de nem volt ott. Nekünk előtte is szoros volt a viszonyunk. Úgy viselkedik, mint a bátyám. Én azért vigyáznék vele a helyedben.

- Ezért védelmezőbb veled szemben.

Ezt láttam bent is és már többször voltam tanúja ennek, hogy vele másabb. Azt hittem, hogy azért mert többet érez iránta, mint barátság, de valószínűleg ez az emlék örökre a szemébe égett.

- Igen. Sokkal jobban, mint kellene. Amikor visszavitt rendbe tettek, de megtudta, hogy a szüleink tudták mi a helyzet. Ő nem tudott egyedül azonnal kihozni, de ha segítenek neki akkor igen. És nem segítettek.

- Anyád vérszomjas nő.

- Orosz - von vállat.

- Orosz?

- Persze. Nem esett le a neve és az én nevem után?

- Irina és Anastasia...nem is esett eddig le.

- Bizony. Kemény nő.

- Láttam és ne haragudj, de ilyen anyóst passzolok.

Végre elnevette magát.