Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Többet érdemelsz

Bucky szemszöge

Bárcsak tudnám, hogy pontosan mi jár a fejében. A szemei az egyetlenek, amik nem tudnak hazudni. Annyiszor értem most hozzá, ahányszor úgy éreztem megtehetem anélkül, hogy ne lökne el.

- Miattam ne aggódj, engem azért nem tudnak olyan könnyen elkapni, vagy bármi mást csinálni.

- Csodálkozom is, hogy csak így engedtek szabadon élni.

- A program nincs a fejemben, nem tudnak mit kezdeni velem.

- Értem.

Most húzódott el újra és engedtem. Megölelni szeretném megint, de időt adok.

- Egyébként...

- Igen? - nézett fel.

- Te hallottál már rólam ezelőtt is?

Ez mindig is érdekelt mióta tudom, hogy ő is onnan jött el.

- Nem. Először akkor, amikor Washingtonban volt az a balhétok. Mikor megtudtuk, hogy a HYDRA keze van ebben akkor kezdtünk erre figyelni, de ugye addigra már vége volt a ti csatározásotoknak.

- Tudtad, hogy a SHIELD a HYDRA?

- Nem. Azt tudtam, hogy Pierce kicsoda, mármint a HYDRA-ban, de Amerikában ezelőtt sosem jártunk, minket meg nem érdekelt. Amúgy ha tudtuk volna se szólunk bele.

- A szüleitek..

- Szerintem eleget beszéltünk már.

A család a kényes téma nála. Bármiről beszélne, csak ne arról. Pedig ez a lényeg. Ebből értenék meg mindent.

- Rendben és igazad van. Sosem mondtál ennyi mindent, mint most. Még most sincs esélyem arra a randira?

Szomorúan mosolyogva megrázza a fejét.

- És ha kitartó vagyok?

- Bucky...

- Inkább ne mondj semmit - emelem fel a kezem.

Erre csak bólintott, amin én mosolyodtam el.

- Segítsek a kezeddel?

- Megtudom oldani.

- Ezt mondtad, akkor is amikor megvágtad. Mégis engedted végül.

- De ez nem szép és jobban fáj.

- Komolyan azt gondolod, hogy... És mi az, hogy nem szép? Nincs olyan rajtad, ami ne lenne szép.

Kerülte a tekintetem. Nem értettem miért. Annyira szép mindene és ezen aggódik?

- Picikém, mi a baj?

- Most már menj, ezt megoldom.

Könyörgött a tekintete, hogy menjek el. Nyeltem egyet, hogy ne mondjak ki mást, csak bólintsak.

- Rendben, de holnap jönni fogok.

Nagyot sóhajtott. - Miért?

- Hogy lássalak.

- És ha nem vagyok itthon?

Körbe néztem a lakásban és az egyik polcon láttam egy tollat. Odamentem és egy kis papírra felírtam a számom, amit a kezébe adtam.

- Ha bárhová is mész, írj utána ha itthon vagy.

- Én nem fogok...

- De igen, vagy ugyanezt fogom csinálni.

- Jó - megint elég dühös miattam.

Az ajtó felé indultam és jött ő is utánam.

- Aludj jól Napsugár.