Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Pendrive

Ana szemszöge

Idegesen szálltam ki a taxiból. Paul már várt engem.

- Teljesen biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Igen. Készített másolatokat az adatokról.

- Huh basszus.

- Daniel nem tud jönni, Susant pedig nem akartam hívni. Neki ez nehéz lenne.

- Oké, menjünk.

- Tudod mit kell csinálnunk.

Tudom. Megfélemlítés. Nagyon keményen. Ha megtudja mi van azokon, akkor nagy bajban vagyunk.

Beléptünk a kis üzletbe. Volt bent négy ember. Paul intett a fejével, hogy melyik az a férfi. Nem volt nehéz kitalálni, mert egy asztal előtt ült.

- Mindenki húzzon innen kifelé - szólok hangosan.

A hangom teljesen más volt. Tudom hogyan legyek fenyegető. Apró vagyok és lány, de sok mindent tanítottak nekem.

Valóban kiment mindenki. A pasi felállt és minket nézett.

- Valami gond van?

Mindketten megálltunk vele szemben. Paul lenyomta a székbe.

- Most ide adod a másolatot.

- Miről beszélsz?

- Nem mondjuk el kétszer! Gyerünk! - szóltam rá.

A pasi felváltva ránk nézett és elnevette magát.

- Nem akarjátok ezt - mosolyog.

Mellé léptem és erővel az asztalba csaptam a fejét. Tört az orra.

- Bazdmeg! - kiabált és felakart állni, de Paul visszanyomta.

- Akkor ugorjunk neki még egyszer. Add ide! - szorított rá a vállára.

- Nem tudjátok mit tesztek.

- Paul - tartottam a kezem.

Kihúzta a pisztolyt hátulról és a kezembe adta. Fájt ahogy rászorítottam. A hólyagok kezdtek szépek lenni, de még ott voltak.

A fejéhez tartottam és Paul nem engedte felállni.

- Hol van? - kérdeztem.

- Ez nálam nem válik be.

Ki biztosítottam, ami elég hangos volt a csendben.

- Na akkor...hol van? - kérdeztem újra.

- Nem..

Lőttem egyet közvetlen a feje mellett. Paul meg sem rezdült hiába mellette ment a golyó bele a falba.

- Utolsó esély - mondta Paul, amikor visszatettem a halántékára.

- Hátul van.

- Akkor mutasd az utat.

Lassan állt fel és Paul erősen tartotta a kezét. Bevezetett minket és kutatni kezdett az egyik fiókban, majd felénk tartott egy pendrive-ot.

- Ez az egy van? - kérdeztem.

- Igen.

- Ha hazudsz arra rájövünk - húzta maga elé a férfit.

Néha olyan ijesztő tud lenni, vigyáznom kell, hogy ne nevessem el magam, mert számomra ez már vicc.

- Erre tettem rá mindent.

- Hogy merted ezt megtenni?

- Én...nem gondoltam, hogy ennyire fontos.

Neki csapta a falnak. Kétszer is. Majd alkarját a torkának szegezte és ott tartotta.