Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Vágás

Bucky szemszöge

Elsőre azt hittem csak megmossa a kezét. Akkor vettem észre, hogy más a helyzet, amikor megfordult és ahhoz a kis dobozhoz ment. Kivett belőle valamit és visszaállt a csaphoz.

Nem is láttam, hogy történt bármi is vele. Felálltam és bementem a pultba mellé. Egy vágás volt a tenyerén, abból szedett ki pár szilánkot.

Sokkal hamarabb oda kellett volna nekem is mennem, ahogy ő elindult. Akkor gondoltam, hogy nagyobb a probléma, amikor a két pasi továbbra is anyázta egymást, de még így sem értem ezek szerint oda időben.

- Neked nem itt van a helyed - mondja, amikor észrevett.

Ebben igaza van, de nem izgatott most.

- Segítek.

- Megtudom oldani.

Már előre sejtettem, hogy ezt fogja mondani. Letette a csipeszt és megint a dobozhoz ment, én pedig utána.

- Nem állhatsz itt bent.

- Csak nyugi.

Kivett pár dolgot a pultra, majd elvettem a kezéből a fertőtlenítőt.

- Add vissza! Kell nekem.

Megfogtam a kezét, amelyiken volt a seb erősen, hogy ne tudja elhúzni. Mivel ez volt az első reakciója úgy gondolom kezdem kiismerni.

- Ugye tudod, hogy simán beverek neked?

Elnevettem magam. Teljesen biztos vagyok abban, hogy sikerülne is neki.

- Tudom, de próbáld csak meg.

Egymásra néztünk. Annyira szép lány. Ez a szép kerek arc. Fehér bőre van, amit a szőke haja még inkább kiemel. Mint egy porcelán baba. Ritka mogyoró barna szeme van, ami nagyon illik hozzá. Bárcsak ne így nézne most rám. Eltudom érni ezt vajon nála?

Lenéztem inkább a kezére. Nem engedtem el, csak úgy fogtam meg, hogy a tenyeremben legyen a kézfeje. Letöröltem róla a vért és fertőtlenítettem. Nem volt annyira mély, de azért óvatos voltam.

- Miből van a karod? - kérdezte.

Amikor elkezdtem bekötni a kezét akkor néztem csak, hogy mennyire pici neki. Az én kezemben főleg az. Maga a lány sem lehet ötven kiló, de mégis mindene pont jó. A fém karom pontosan akkora, mint a rendes. Ezért is edzem mindig, hülyén nézne ki, ha más lenne a helyzet. Wakandában fejlesztették tökéletesre, aminek tényleg jobb hasznát veszem, mint a réginek.

- Vibránium.

- Mi?

- Nagyon ritka fém, a legerősebb a világon.

- Nem lehet valami ritka, ha egy egész kart csináltak belőle.

Elég jó a következtetése, mindenre tudja mit mondjon. Főleg nálam. Sosem tudom mikor lesz kedves, vagy éppen enyhén szarkasztikus.

- Mondjuk úgy, hogy a világ egyetlen országában tényleg nem az.

- És ez jobb?

- Igen. Jobban tudom használni és jobban is érzek vele. Szóval ez egy jó ötlet volt.

A harcban és a mindennapokban is sokkal nagyobb hasznát veszem neki.

- Még sosem hallottam róla.

- Mondtam, hogy ritka.

- Melyik országban van?

Befejeztem a kötést, remélem nem fog tovább vérezni neki. Ránéztem és érdeklőden figyelt engem.