Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Morzsák

Susan szemszöge

Láttam ahogy leült az egyik asztalhoz. Egyből írtam Anának. Vasárnap nála is járt Bucky, ahogy itt is Steve. Tudtuk, hogy nem véletlen, de most mások voltak, mint előtte.

Amit Ana mondott azok alapján Bucky is nagyon kedves férfi lehet. Tudom, hogy már igazán tetszik neki. Előttem amúgy sem tagadhatta le. Talán nem áradozott olyan nyíltan, mint én, de ismerem. Tetszett neki már az elejétől.

Oda sétáltam hozzá.

- Úgy látom nincsenek sokan. Leülsz?

Körbe néztem, tényleg nem voltak sokan. Kissé félve ültem le vele szemben.

- Ma is gyönyörű vagy.

- Köszönöm - mondtam zavartan.

Rengeteg embertől hallottam már ezt, de ő mégis zavarba tud hozni.

- Hétvégén is dolgozol?

- Szombaton nem.

- Elme...

- Nem - ráztam meg a fejem.

- Susan. Csak egy randit szeretnék. Nem az érdekel, hogy milyen volt az életed.

Egy randin fel jön a múlt és neki még csak hazudni sem tudok. Mi van, ha csak azért akarja, hogy végül kiszedjen belőlem valamit?

Mindenki nagyon dühös lenne rám. Nekem és Anának nehezebb ez, mi lányok vagyunk. Teljesen más értékrendünk van, mint Paul-nak...Danielről jobb nem is beszélni.

Paul legalább tudja, hogy milyen nehéz, ha tetszik neked valaki. Daniel-el egyszer volt ilyen, de azon is hamar túl tette magát. Paul most volt benne, de végül az a lány felmondott.

Anának egy nehéz esete volt. Az a férfi is ott lakott ahol ő. Sokat beszéltek és végül szeretett volna vele egy randit, de akárhányszor hívta el mégis nemet mondott neki. Piszkosul megviselte ez egy éve.

Nekem kettő ilyen volt. Az egyikkel egy szórakozóhelyen találkoztam, ami után lefeküdtünk, de aztán itt találkoztunk véletlen. Ez már fordult elő mindannyiunkkal. Nem felejtem el Ana arcát sem egyszer, de akkor az a pasi nem akart többet. Ő viszont tőlem igen és ahogy beszélgettünk én is. Nem jött össze, a másikkal sem. Vagyis nem jöhetett össze.

Steve már akkor tetszett nekem, amikor először találkoztunk. Külsőre azonnal, de akkor is olyan kedves volt. A férfiak ilyenek velünk. Soha egy sem beszélt még velem csúnyán. Anával már igen, de csak mert ő tud bunkó is lenni, én nagyon ritkán.

- Sajnálom Steve, de nem.

- Ha sajnálod az azt jelenti, hogy te is szeretnéd.

- Ha így folytatod akkor jobb, ha ugyanúgy nem jössz be.

- Susan - fogta meg a kezem, amit elakartam rántani, de sokkal erősebb mint én. - Én nem fogom feladni.

- Úgy látom ti Buckyval nagyon is hasonlítotok.

- Ahogy ti ketten is Anával.

Kihúztam a kezem az övéből.

- Igen. Olyanok vagyunk, mint a testvérek.

- De nem vagytok azok.

- Nem. Egyikünk sem.

- Ott születettek, igaz? Választásotok sem volt.

- Nem volt. Mi...mi...

Mi nem véletlen vagyunk. De ezt hogyan mondjam el? Tökéletes gyerekeket akartak és tádám, itt vagyunk. Ez az átok ül rajtunk és ez örökre is így fog maradni. Voltak helyzetek, amikor hasznát vettük, de az általános életben csak hátrány. Ahogy most is.