Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

1. Testvérek

Rosalie szemszöge

Aláírtam minden papírt, majd oda dobtam neki.

- Lehet ezt szépen is.

- Már felidegesítettél - nézek rá.

- Ide kellene költözz.

Megint itt tartunk. Állandóan ennél lyukadunk ki minden egyes alkalommal, ha találkozunk.

- Nem!

- Ne már Ro.

- Rosalie.

- Sokkal jobban érezném magam, ha itt élnél.

- Tony, van saját otthonom.

- Ez is a tiéd.

Ez is igaz, minden felesben megy. Ami az övé az az enyém és fordítva is.

- Nem gond. Éldegélj csak itt a heverjaiddal.

- Jane is belement, hogy jobban figyeljenek azóta.

- Mert őt megtámadták. Engem nem.

- De igen!

- Tony, az másfél éve volt. Hagyjál már.

Felálltam és elindultam az ajtó felé.

- Kössünk valami alkut - sétál mellettem a folyosón.

- Nem.

- Csökönyös vagy!

- Csak mint egy Stark.

Oda fordultam. Natasa szólalt meg. Most is mindannyian itt voltak, mint mindig. Mióta Tony megépítette ezt az új főhadiszállást mindenki ide költözött.

Végig néztem rajtuk. Natasát és Clintet nagyon bírtam. Bruce eléggé vissza húzódó típus, de kedves. Sokat voltam vele az itteni laborban. Steve az Steve. Kedves, aranyos, egy hős és persze jóképű. Már mikor először találkoztam vele ezt gondoltam, de senkivel nem beszéltem sokat. Azt sem mutattam ki, hogy mennyire tetszik nekem. Ránéztem az utolsó emberre. Istenem, de utáltam.

Ő mindig kerülte a tekintetem és jól is tette. Egyetlen egyszer beszéltem vele négy hónapja. Először még jó véleménnyel is voltam róla és amit meséltek vele kapcsolatban, hogy mi történt vele még sajnáltam is. Ugyanazt gondoltam, mint Steve-ről, hogy minden szuperkatonát úgy választottak ki, hogy jól nézzen ki? Mennyire zavarban voltam először előtte is. Ilyen férfiakkal menne el egy nő szívesen bárhova. De aztán félre hívott, hogy beszélni akar velem. Emlékszem először csak makogott, semmit nem értettem. Majd rászóltam, hogy nyögje már ki mit akar. Ő ölte meg a szüleim.

Még arra is emlékszem mennyire döbbent voltam, majd azonnal dühös. Ökölbe szorult a kezem, majd olyan erősen pofoztam fel, amennyire csak tudtam. Ezek után elmondtam, hogy gyűlölöm és egy gyilkos. Na, azóta egy szót sem beszéltünk. Néha találkoztunk itt, de ha nem volt muszáj nem beszélt, én pedig főleg. Néha láttam, hogy akar mondani valamit, el is kezdte, de mindig ott hagytam.

Tovább mentem, de Tony még mindig beszélt.

- Csak gondold át! Nem kell állandóan ide járnod, mert itt élsz!

- Hagyd a hülye logikádat.

- Pedig ez tényleg jó megoldás.

- Neked.

Kisétáltunk az épületből, én beszálltam az autóba.

- Két nap múlva akkor várlak.

- Majd akkor jövök.