Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

8. Új otthon

Rosalie szemszöge

- Az új otthonod - nyitja ki Tony az ajtót.

- Csodálatos - felelem.

- Bal oldalt Rogers, jobbra kettővel Thor lenne. Szemben Barnes, kettővel arrébb Bruce, majd Natasa. Ugyebár ott Rogers mellett kettővel Clint. És néha ha itt van akkor Wilson még eggyel arrébb.

- Miért van ez itt szabadon? És miért vannak ezek a szobák üresen? - mutatok azokra.

- Passz - von vállat. - Ők találták ki. Kérdezd őket.

Érdekes, hogy ennyire külön vannak.

- Miért pont ez? - kérdezem.

- Jobb a szuperkatonák mellett - feleli Pepper.

- Áhh, ők jobban hallanak. Észre veszik, ha kijövök.

- Az meglehet - von vállat Tony.

Milyen csodás ötlete ez Tony-nak. Elküldtem és beléptem a szobába. Nagyon fájt már a kezem, de nem kell rajta még kötést cserélni. Nem aludtam az éjszaka, így gondoltam kidőlök, majd délután kettő körül ébredtem fel.

A plafont bámultam. Ne miatta, hanem magam miatt...

Az életem...mit tudok benne felmutatni? Van egy cégem, amit örököltem. Az életem folyik a saját kis medrében. Nincs gyerekem. Nincs férjem, még csak párom sem, még kilátásban sincs semmi. Soha nem is volt. Akikkel komoly kapcsolatba kerültem mind a nevem miatt volt, ami nekem fájt. Nem tudok úgy megismerkedni valakivel, hogy ne tudja ki vagyok.

Egyszer volt egy férfi, a Central Parkban. Csak beszélgettünk. Nem tudta a teljes nevem és sosem éreztem még olyan jól magam senkivel, jó volt. Beszéltünk második randit. Majd a negyedik randin muszáj volt elmondanom ki vagyok. Nem volt ötödik randi. Bulikban volt egy két pasi egy éjszakára, de hogy több legyen? Már értem apa és Tony miért olyan sokára találta meg a szerelmet. Ha így számolom van még időm, kár is ezen aggódni. Nem is teszem már.

Felültem. A kezem még jobban fájt, így vettem be gyógyszert. Felhúztam a pólóm és le a nadrágot. Legalább azt is tudom, hogy hol leszek lila foltos. Volt időm arra is, hogy kipakoljak.

Este csak Natasa volt a konyhában, de ő is éppen indult. Így egyedül ültem. Ez még nem is lenne olyan rossz. Simán megszoknám így, de csak szerencsém volt most.

Visszafelé tartottam. Éppen a bekötött kezem néztem. Próbáltam behajlítani, azt mondták nem lehet, de pont ezért kell csinálni.

Feszült a varrás, éreztem és fájt is. Lefürdök és átkötöm. De mi van, ha egyszer túl feszítem és elszakad. Lehet olyan? Vagy a kötés tartja? Jobb lenne nem szórakozni vele, de nem bírom ki. Talán erősebben...

- Előre is nézhetnél.

Felkaptam a fejem. Bucky állt oldalt a falnak támaszkodva, gondolom neki kellett az én utamból elállnia. Körbe fordultam, majdnem elhagytam a szobám ajtaját.

- Gondolkoztam.

- Nem szabad hajlítani - mutat a kezemre.

- Nem azt csináltam.

- Láttam.

- Akkor láss mást.

Odamentem az ajtóhoz.

- Velem szemben vagy? - kérdezte furán.

- Tony nem bízza a véletlenre. Ti jobban hallotok, ha ki akarok szökni.

Benyitottam és gyorsan be is akartam csukni.

- Mindig menekülsz, ha velem kell beszélned.

Megálltam az ajtóban és oda fordultam.