Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

42. Titokban

Bucky szemszöge

Nagyon sokat agyaltam azon, hogy mit vegyek fel. Végül megint egy ing és farmer mellett döntöttem. Nagy levegőt vettem és kiléptem, majd kopogtam.

Kellett pár másodperc mire megtudtam szólalni is. Annyira gyönyörű tud lenni és ezek a ruhák elég sokat adnak hozzá. Még szerencse, hogy én is az elegánsabb mellett döntöttem.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. Te is jól nézel ki, mint általában.

Én is zavarba hoztam őt, de ezzel ő is engem.

- Hova is megyünk? - kérdezte a folyosón sétálva.

- Nagyon fáj a lábad?

- Csak kicsit.

Megint körbe néztem aztán felkaptam.

- Mit csinálsz?

- Nem jön senki - indultam meg vele.

- És ha mégis?

- Azt hallom, ha addig csendben vagy.

Így is tett és egészen az autóig eltudtam vinni, csak ott tettem le. Megigazította a ruháját. Nem semmi feneke van ebben. Kinyitottam az ajtót és beült.

- Szóval hova megyünk?

- Egy vacsorát már ígértem. Aztán...majd meglátod.

- Titok?

- Nem - nevettem fel.

- Akkor?

- Ne légy ennyire kíváncsi.

Mikor elhagytuk a helyet megfogtam a kezét és adtam rá egy puszit.

- Boldog születésnapot Szépségem.

- Köszönöm.

- A reggeli dolog nagyon nem tetszett nekem.

Persze a látvány igen, de ezt most inkább nem mondom.

- Nekem sem - mutat a lábára.

- Ha holnap jönnek a barátaid...

- Molly már tudja, nem fogja elárulni, hogy nem ott vagyok most.

- Rendben. Nem aggódsz, hogy milyen lesz őket összeengedni? A másik két barátod még én sem láttam.

- Érdekes lesz az biztos, de nem aggódom. Csak tudjanak viselkedni.

Csak találomra választottam ki egy éttermet, már előre foglaltam asztalt. A bejárathoz a legközelebb álltam meg. A derekára tettem a kezem, de odabent elengedtem. Az asztalhoz kísértek minket és egymással szemben ültünk le.

- Hova mentetek el? Nagyon fura volt, amikor visszajöttetek.

- A programot akartam megpróbálni.

- Tényleg?

- Igen.

- És...

- Sikerült.

Nem volt a legkellemesebb érzés, hogy a fejembe másztak bele, de mégis a szavaktól féltem a legjobban. Semmi nem történt. Mégcsak nem is éreztem, hogy bármi gond van a fejemben.

- Örülök.

- Gyönyörű a mosolyod és még ennyi idő után is zavarba tudlak hozni.

- Nagyon jó vagy ebben.

- Ha nyáron mondok ilyet neked szerintem újra felpofozol.

- Ebben van valami.

Kihozták nekünk az ételt és ekkor néztem körbe. Páran minket figyeltek.