Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

58. Nagy család

*Két évvel később*

Bucky szemszöge

Amikor kiléptem a kórteremből mindannyian felálltak. Mindenki itt volt.

- Na?

- Jól van?

- Kislány?

- Kisfiú?

- Rosalie?

- Minden rendben?

- Mondj már valamit!

- Barnes!

Végig néztem rajtuk. Steve Natasát ölelte magához. Mindenkit meglepett ez a fordulat. Bruce nagyon kíváncsian, de mégis félve állt itt. Sam és Thor pedig...őket nem lehet gyerekek közelébe engedni. Clint és a felesége is itt állt és annyira várták a választ. Majd Pepper simogatta meg Morgan fejét, aki Tony kezében volt.

- Barnes! - szólalt meg Tony. - Mondj már valamit!

- Minden rendben. Gyertek.

Mint egy csorda indultak meg, ezért megálltam és hátra néztem.

- Ez egy kórház, normálisan.

Mind egyszerre bólintott. Titokban tartottuk mindenki előtt, hogy kislány, vagy kisfiú. Mindent a terhességel kapcsolatban. Megvolt rá az okunk, meglepetés lesz.

Az eljegyzés után fél évvel már össze is házasodtunk. Tony hallani sem akart kis esküvőről és gyönyörű volt. Soha nem felejtem el, amikor megláttam és Sam sem, amiért annyira meghatott a látvány.

Nem is volt kérdés, hogy szeretnénk gyereket, hamar össze is jött. Most pedig a családot vezetem hozzájuk. Mivel nem csak Tony-ék a család tagja, hanem mindenki más. Ezt szegény Morgan is érzi. Ennyi nagynéni és nagybácsi kevés embernek van és mind szupererővel bír.

Direkt egy nagy termet kértünk, ahova mind beférünk. Az első döbbenet Tony-t érte ugyanis ő jött közvetlen mögöttem.

- Ne állj már meg! - löki meg Pepper, de ő is megállt.

Mindenki másnak ki kellett őket kerülni, de ugyanúgy döbbenten álltak meg.

- Ikrek - suttogta Sam. - Ikrek?

- Igen. Kisfiúk - mosolyogtam.

- Tony? - szólt neki mosolyogva Rosalie.

Átadta Pepper-nek Morgan-t és lassan oda sétált.

- Ezért tartottátok titokban?

- Bizony.

Emlékszem, amikor megszületett Morgan. Teljes sokkban volt és ez látszik most is rajta.

- Rosalie - fogta meg az arcát.

- Gratulálok, Barnes - öleli át a vállam Sam.

- Szerintem még ő sem fogta fel - állt meg a másik oldalamon Steve.

- Őszintén? - néztem rá. - Nem igazán.

Pedig volt kilenc hónapom, de így látni...húzós. Viszont volt még egy dolog, ami titokban tartottunk.

Megfogtam Steve karját és azokhoz a kis műanyag valamikhez vezettem, amiben behozták a két fiút. Ott voltak az adataik is.

- Bucky... - suttogta Steve, amikor elolvasta.

- Mi az? - jött azonnal ide Sam.

- Nézd meg te is, Tony - küldi ide Rosalie.

Mindketten félre álltak, hogy Tony is lássa. Döbbenten fordult először Rosalie, majd felém.