Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

3. Alku

Rosalie szemszöge

Kész lettem a hajammal és elkezdtem felvenni a ruhát.

- Valami jobb zenét SILVER.

Szeretem a zenét és táncolni is. Így a legjobb bármit is csinálni a lakásban. A baj a szalagnál kezdődött. Alig tudtam meghúzni és bekötni. Majd túl feszes lett, amikor leengedtem a kezem, így újra megcsináltam. Harmadjára tökéletes volt.

A cipővel is bajlódtam egy sort. Tettem fel sminket.

- SILVER, így kinéztek annyinak, amennyi vagyok?

A tükörbe néztem. Vékony testalkat, szerintem nagy vádli. Még ruhán keresztül is látom, hogy mekkora. Lapos hasam van és a mellem sem sokkal nagyobb. Francba! Fekete hajam most hullámokban keretezi az arcom. Mindig is fiatalabbnak néztem ki, mint a valódi korom.

- Szerintem elmegy 25-nek.

- Ne már! Még így is? - mutatok magamra.

- Legyen 27.

- Nagyon kedves vagy.

- Az autó öt perc múlva itt van.

- Rendben.

A kis táskámba dobtam a telefonom. Nem fog kelleni, majd az autóban hagyom.

Kiléptem a hűvös őszi estébe. Kellett volna valami a ruha fölé. A sofőr kinyitotta nekem az ajtót.

- Ma is nagyon csinos Miss Stark.

- Ugyan Happy, ne viccelődj.

Elnevette magát és becsukta az ajtót, majd beszállt.

- Mennyire várod ezt a csodás estét?

- Már úúúgy vártam és annyira izgulok - játszottam a lelkeset.

- Ennyire ne ess túlzásba.

- Hogy hogy te jöttél?

- Tony küldött.

- Nagyon vigyázz most mindenre.

- Aggódik Jane után. Megérthetnéd.

- Happy, még te is jobban ismersz, mint a bátyám.

- Tudom, Ro. Akkor is próbálkozik és szeretne tényleg vigyázni rád. Ti ketten vagytok már csak Starkok.

- Nagyon örülök neki - szóltam epésen.

- Szorongsz? - kérdezte.

- Nagyon. Félek, hogy valami hülyeséget mondok, vagy csinálok.

- Nem egy ilyen helyen voltál már. Menni fog és én is ott leszek. Figyelek mindent.

- Köszönöm.

Happy hosszú évek óta van itt, előtte pedig velem volt.

- Velem is ki tudtál egy jó kapcsolatot fejleszteni. Próbálj Tony-val is.

- Happy. Tony a bátyám, nem egy ismeretlen ember, akit egyszer csak mellém raknak.

- A bátyád és végre az akar lenni. Engedd neki.

Mély levegőt vettem és kifelé bámultam. A bátyám és én is legyek most már jó testvér. Régen mindent megtettem ezért, de nem érdekelte. Most pedig én teszem ugyanezt. Emlékszem mennyire rosszul esett nekem, de akkor sem tudok csak úgy megbocsátani.

Már izzadtam, amikor megláttam a sok fotóst az épület előtt.

- Mosolyogj Ro és ne légy zavarban - szólt Happy, majd kiszállt.