Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

34. Kar

Bucky szemszöge

Miután Rosalie és Tony lelépett, mi is visszamentünk. Most már inkább van Tony-val, mint velem. Kicsit jobban tetszett, amikor ez még fordítva volt.

Az a nő is mit akar? Nem tudtam, hogy hall mindent! Nem mondhattam, hogy bocs nem megyek, mert nem csak pletyka a randi. Próbáltam minél gyorsabban visszaérni, tudtam hogy indulni fogunk, de így nem mehetek el. Tegnap este, sőt még ma reggel is minden szuper volt. Kellett nekünk is idejönni!

Amint leparkoltam elindultam befelé. Tony-val találkoztam először.

- Haladj a hangárba.

- Csak átöltözöm.

Még Steve előtt értem ide, de nem tudtam ő merre veszi az irányt. Én Rosalie szobájához vettem és ki is nyílt az ajtó.

- Semmilyen randira nem megyek.

- Értem.

- Nem úgy nézel ki.

- Bucky. Minden tele van ezzel. Mindenki tud erről.

- De rólunk nem! És ez miatt hiszi ezt el mindenki! Nem mondhattam el neki az igazat!

- Tényleg nem. Viszont nem is mondtál neki nemet.

- Dehogynem!

- Menj vissza és kérdezz meg pár ember, hogy én mit mondtam a randi meghívásra. Nekem nem kell vele beszélnem, mert pontosan tudom mit mondtál neki.

- Ez így nem igaz. Nem megyek vele sehova, hiába kűrtölte ezzel tele a helyet.

- Értem. Rendben, nem mész. Most viszont menj.

- Csak ha azt mondod áll az a vacsora, amit megbeszéltünk.

- A pletyka miatt feljött ez köztünk Pepper-el. Hogy miért lenne ez gond. Tele lenne vele minden és nem biztos, hogy jó értelemben. A múltad is újra feljönne és csak erről beszélnének az emberek. Tony pedig szerinte most biztos kinyírna téged.

- Szerinted ez érdekel engem?

- Kellene - döntötte fejét az ajtóra.

- Pedig nem. Várnak most engem, mennem kell. De az a randi?

- Nem tudom.

- Ne csináld ezt kérlek. Minden rendben volt még reggel.

- Aztán kiderült, hogy téged várnak egy randira és nem én.

- Te várj. Tudod mennyire idegesített, hogy mindenki odament hozzád? Tudtam a fiatalok mit akarnak és ott volt az a pasi, akivel többször is beszéltél.

- Én azért mentem oda. Ez volt a dolgom és igen, meghívtak vacsorára, de nemet mondtam. Olyan nemet, ami még talán sem lehet. Te ezt elmondhatod?

- Nagyon új ez nekem. Hiába vannak meg a régi emlékek, nem vagyok ugyanaz. Régen ment ez nekem, nagyon is, de most megváltoztam. Hiába vagyok külsőre vonzó a nőknek, már nem tudok ezzel mit kezdeni. Tudod mennyire fura nekem még mindig, hogy te mégis velem jöttél? Azok után, amit tettem?

- Nekem is fura ez.

- Csak ne mondj nemet. Menjünk el arra a vacsorára.

- Majd megbeszéljük, ha visszajöttél.

- Rendben, de kérlek legyen így. És vigyázz magadra.

- Most nem leszek egyedül, így nem kell aggódnod.

- Tudom.

És ez is zavart engem, hogy kivel lesz. Adni akartam neki egy homlok puszit, de egy lépést tett hátra.