Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

45. Nem az a csók

Rosalie szemszöge

Mivel ma esik az eső, így nem fogok ruhát felvenni. Egy fehér farmer és póló mellett döntöttem. Akkor nyitottam ajtót, amikor kopogott.

- Még így is gyönyörű vagy - bókolt azonnal.

- Köszönöm.

Nem tudom elrejteni mennyire zavarban vagyok, ezért is indultam meg csendben mellette.

- Jól sejtem, hogy most én vezetek?

- Most kivételesen igen.

- Hogy tetszett a szülinapod?

- Tekintsünk el Tony rendhagyó reggeli ébresztésétől és jól.

Még hozzá mennyire jól. A legjobb barátod vitt el újra randizni, ahol végre megvolt az első csók is. Majd nem rég megmutatta nekem, hogy a teste igencsak akarja az enyém. Hmm...még jó hogy nem ezt mondtam neki.

- A lábad nem fog nagyon fájni?

- Ne aggódj.

Kinyitotta nekem az ajtót és beszálltam. Már megint izzadt a tenyerem. Megtöröltem és vártam, hogy elinduljon.

- Most se az ebéd, se a vacsora nem jó. A Central Park?

- Nagyszerű - erőltettem egy mosolyt magamra.

Persze, menjünk pont oda. Nem fog legalább Bucky eszembe jutni. Ja, de igen. Mindig a fejemben van.

Az út alatt szerencsére a kérdései a barátaimra irányult, ez pedig könnyű téma volt. Kiszállni is segített. Majdnem ott áll az autóm, ahol tegnap is.

A rendezvénynek nyoma sem volt. Családosok sétálgattak. Vagy párok fogták egymás kezét. Most kínos volt mások nyilvános csókja.

- Mivel elég köztes idő van, mit szólsz most is egy süteményhez?

- Legyen.

Megint a hátamra tette a kezét és úgy kísért el a legközelebbi helyhez, a széket is kihúzta nekem. Mikor leültem levettem a kabátom.

- Gyönyörű vagy.

Jaj, Istenem. Csak mosolyogtam a szavain. Tehát így állunk, remek.

- És milyen dolgod van este? - kérdeztem inkább.

- Tony talált ki valamit.

- Nagyon ért ezekhez - nevettem fel.

- Néha nehéz kiigazodni rajta.

- Mégis jóban vagytok.

- Nem így kezdődött a kapcsolatunk.

- Nem?

- Utáltam, hogy annyira beképzelt és nem érdekelte semmi. Ment a saját feje után. De látod hogy végül egy csapat lettünk. Amikor volt az az eset másfél éve veled. Azóta másabb.

- Igen, ezt érzékeltem én is.

Már hogyne érzékeltem volna. Azóta tudja, hogy élek még. Kijött valaki, így rendeltünk gyorsan.

- Azóta látlak sűrűbben. Fura is volt nekem. Még csak említést sem tett rólad soha előtte - folytatja.

- Így volt jó. Most csak rá akarszkodik az emberre - húzom el a szám.

- Mert rá jött mi fontos neki. A család. Ketten vagytok csak.

- Elég későn jött rá.

- Ezt sosem fogom megérteni. A húga vagy és egyébként csodálatos személyiség.