Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

12. Kávézás

Rosalie szemszöge

Másnap reggel óvatosan mentem a nappali felé. Csak Steve volt itt. Ez az. Nem akartam máris találkozni Buckyval, tegnap még vacsorázni sem jöttem. Túl sok mindenen kellett gondolkodjak. Sajnáltam, de azért mégiscsak ott volt az az érzés, hogy mit tett. És persze az az érzés is, amikor a szemébe nézek. Rá érek majd később is foglalkozni ezzel. Most jön ez a szuperkatona.

- Jó reggelt - köszönt.

- Te mindig ilyen korán kelsz?

- Nem kell sok alvás nekünk és mindig korán járunk edzeni Buckyval.

- Aha. Ennek a tulajdonságnak mondjuk én is tudnék örülni.

Milyen jó is lenne. Nincs több fáradtan ébredés, elalvás ülve. Telefon pofára ejtés. Csúcs lenne.

- Biztos nem gond, hogy én megyek veled?

Éppen hozzám sétált, mert kávét akartam csinálni magamnak.

- Jaj, dehogy.

- Tegnap nem úgy tűnt.

- Hmm, jaj igen - nevettem zavartan. - Az nem neked szólt, hanem ennek az egész helyzetnek.

Megfogtam a bögrét és háttal neki támaszkodtam a pultnak.

- Milyen helyzetnek?

- Ami most van. Nem mehetek úgy el sehova, hogy előtte ne kelljen körbe kérdeznem, hogy éppen ki szabad. Az elmúlt években oda mentem ahova akartam és akkor, amikor akartam.

- Ezért nem jársz el, csak munkába?

- Nem, előtte sem nagyon jártam el. Szerettem otthon lenni. Happy mellett meg biztos, hogy még úgysem mentem el sehova - mosolygok.

- Kicsit túl félt?

- Nagyon!

- Ő az egyetlen család barát?

- Nem, ott van Rhody is és nekem pár barátom.

- Tényleg.

Gyorsan megittam a kávém, majd ránéztem és a szememmel intettem, hogy mozgás, mert pont a mosogató előtt állt.

- Látom már nem kell segítség.

Elmostam a bögrét, megtöröltem a kezem, majd a bal tenyeremre néztem.

- Már nem.

Megfogta azt a kezem és megnézte mindkét oldalt.

- Azért szépen összeforrt.

- Talán később nem fog ennyire látszani.

Bucky ekkor sétált be, én pedig gyorsan kivettem a kezem a kezéből.

- Mehetünk is, ha neked jó.

- Rendben.

Elindultunk, de én nem néztem Bucky felé.

- Buck - szólt neki oda Steve.

Csendben mentünk az autóm felé. Mégis mi a fenét mondjak? Ezért utálom az első ilyet. Sosem tudom mit mondjak, főleg egy ilyen pasi társaságában.

- Én vezetek - szólt nekem.

- Az én autómmal? Biztos nem.

Nem rég vettem meg. A legújabb sport Audi. Imádom. Akkor lettem ilyen nagy fanja az autóknak, mikor egy verseny pilótával voltam egy pár. Ennek már van 6 éve is.

Be is ültem a volán mögé és elindultam.

- Ezek az autók. Minek ennyi minden? - kérdezte Steve.