Gyilkos szerelem (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

14. Park

Rosalie szemszöge

Kicsit idegesen csuktam le a laptop tetejét.

- Kész? - kérdezte.

- Igen.

- Akkor menjünk.

Teljes nyugalommal állt fel, de jó neki.

Egymás mellett sétáltunk az autóhoz. Nem a legjobb a parkolási lehetőség erre, de végül találtam egyet.

A hely most is szép és az idő sem rossz. Éppen egy ilyen sétára jó.

- Régen mindig ott piknikeztünk a családommal. Sokszor jöttek velünk Bucky-ék is. Mennyi hülye ötlete volt - mosolyog.

- Remélem nem a kacsákat bántottátok a tóban.

- Volt olyan is.

Mesélt még az itteni élményekről. Majd rólam kérdezett.

- Háromszor jártunk itt a szüleimmel. Már amire emlékszem. Aztán néha töltöttem itt időt, sokszor a barátaimmal. Szokott lenni sok rendezvény. Azt hiszem két hét múlva is lesz. Vagy jövő héten? Nem tudom pontosan.

- Még mindig olyan nyugodt hely.

- Igen.

Vett innivalót és tovább sétáltunk.

- Akkor csak vasárnap lesz programod? Az a verseny dolog?

- Nem. Holnap is.

- Mikor?

- Ebédre vagyok leghívva egy barátomhoz.

- Délre?

- Általában akkor van ebéd - nevetek.

Így is sokszor voltam zavarban, néha elég sok magánügyet kérdezett.

- Nem tudlak elkíséri. Máshova megyünk.

- Mentek? Van valami? Nem is mondtátok.

- Nem olyan. Bucky és én megyünk két lánnyal ebédelni.

- Jaj, értem.

Na most éreztem nagyon hülyén magam. Most már teljesen biztos, hogy ez nem randi. De mégis kicsit sértő volt az önbecsülésemnek.

- Gondolom nem Tony-val akarsz menni.

- Megpróbálom Bruce-t rávenni. De egyébként csak hozzájuk megyek, nem is kell oda senki.

- Lemondom, ha akarod.

- Mi? Dehogy.

- Ha akarod átteszem.

- Miattam aztán ne. Akár Pepper is eljöhet velem.

Na azért az jól esett, hogy lemondaná, de így nem kell. Menjen csak. Legalább tudom, hogy mi a helyzet köztünk. Semmi. Így állok akkor ehhez. Nem is kell most már zavarban lennem. De ezáltal csak még jobban az vagyok.

- Menjünk együnk valamit.

- Rendben.

Még egy ilyen ötlet. De akkor minek? Vagy ő alapból ennyire kedves? A fene tudja most már. Végül süteményt vett, amire meghívott. De minek mosolyog így?

- Tony-val mintha most már jobb lenne a viszony köztetek.

- Fogjuk rá. Valamivel jobb, de nem az igazi.

- Lehet csak idő kérdése. Mindkettőtökben vannak sérelmek és Tony nem az a fajta, aki belátja, hogy hibázott.

- Nekem mondod? - nevetek fel. - Néha katasztrófa a nagy egoja.