Kristály Éjszaka - Atlantisz legendája (Yuri on Ice fanfiction)

5. fejezet - Minden megváltozhat egy nap alatt

Nem várta meg a reggelt. Hajnalban indult, még szinte semmi sem mozdult a városban. Elhagyta a szobáját, nyomában a kedvencével és a nyugati kapu felé távozott. Az őrök álmosan néztek csak fel, nem kérdeztek semmit. Yurio büszkén felszegte a fejét, biztos volt benne, hogy felismerték, és emiatt nem tartóztatták fel. A gondolat nagy lendületet adott neki és nem kevés izgalommal lódult neki a nagy útnak. Tudta, hogy eleinte könnyű dolga lesz. Viktor feltűnő jelenség és az üzenetekből is tudják, merre haladt.

Az északi területeken gyorsan haladt, majd nemsokára elérte a már meghódított részeket. Itt kevésbé voltak segítőkészek a lakók. Néma ellenszenvvel tekintettek rá, de az állomásozó katonáktól ügyesen megszerezte a keresett információkat. Egy ízben majdnem rossz irányba indult, de Potya hamar helyre igazította, így folytatta kitartó kutató expedícióját Viktor után...

Szerencséjük volt, hogy jól ismerték Yakov embereit, így észrevétlenül tudták követni Yuriot. Az áramlatok elsodorták Miláékat, de hamar megtalálták a fiatal szőke nyomait, hála Potyának meg az apró elhagyott zsákmányainak, tipikus macskacápa. Most is az egyik barlangház tetején figyelték az ifjú Yuriot, ahogy próbál a maga módján információkat szerezni. Georgi megosztotta Milával a csemege rákfalatokat, és fel-felkuncogtak, ahogy a fiú kezdi elveszíteni a türelmét.

- Szerinted hányadik sellőnél kezd tombolni? - kérdezte a vörös lányt.

Bekapott egy rákfalatot és mintha csak moziban lenne, figyelte az egyre feldúltabb szőke sellőt, ahogy igyekszik higgadt maradni, de természeténél fogva képtelen rá.

-Hányadiknál? - kérdez vissza tele szájjal, majd gyorsan lenyeli a falatot. - Ennél... méghozzá 3... 2... - de egyig el sem jutott, mert már hallották is, ahogy a szőke magából kikelve ordít az egyik őrrel. - Ó, de édes kis cukibaba. Miért nem utazhatunk vele? Úgy megölelgetném... - mondta olvadozva, majd kicsit aggodalmasabb hangnemre kapcsolt. - Remélem Viktornak nem esett baja. Ijesztő, hogy nincs hír róla.

Viktor említésére Georgi megforgatta a szemét.

- Ugyan már! - legyintett, és bekapott még egy falatot. - Biztos megint talált valami nőcskét, vagy fiúkát, akivel elszórakozhat és elfelejtett hírt adni magáról. Tudod, milyen feledékeny. - de már nem folytatta tovább, meglátta, hogy Yurio megindul, így elkapta Mila elől a rágcsálni valót. - Gyerünk! - úszott is a házak között.

Mila csalódottan nézett a rákfalatok után, végül követte. Egy ízben gyorsan visszarántotta egy fal mögé a férfit, amikor Yurio megfordult, hogy Potyát bevárja. Jól haladtak és bár aggodalma nehezen múlt, de igazat kellett adnia társának. Viktor biztosan csak élvezi valahol az életet... Nemsokára megtalálják és minden rendben lesz.

Sose tudta jól leplezni, hogy irigy Viktorra, vagy inkább csak unta, hogy mindig az árnyékában élt. Ugyanakkor születtek, egy nap különbséggel Georgi volt a fiatalabb, egy napon kezdték a kiképzést Yakov alatt, mindketten jól teljesítettek, rendben Viktor kicsit jobban, de mindig az ezüst hajút emelték ki a tömegből, ő ment a legrizikósabb küldetésekre, ő élvezte az udvar szeretettét. Lehet, hogy ezért se akarta hallani Milától, hogy ennyire aggódik Viktor után. Persze a lelke mélyén ő is aggódott, de nem akarta bevallani, pedig testvérként szerette a másikat. Egy család voltak.

Némán követték egyik háztól a másikig Yuriot, és döbbenten látták, hogy elhagyja a települést.

Mila majdnem a szőke után úszott, ha Georgi nem kapja el a karját.

- Hova megy? - kérdezte fojtott, ideges hangon. - Kint akarja tölteni az éjszakát a nyílt vízen? Egyedül? Estig nem ér már el a következő bázisig... Ennyire elvetemült még ő se lehet. Mégiscsak kölyök még... - aggodalmaskodott, aztán Georgihoz fordult. – Hogy kövessük?