Kristály Éjszaka - Atlantisz legendája (Yuri on Ice fanfiction)

16. fejezet - Vallomások

Hasetsu eltűnt. A völgyből csupán egy beomlott gödör maradt, mely olyan mély volt, hogy az alját nem is lehetett látni. A kristályok egytől egyig kialudtak, még azok az aprók is, melyet a mélytengeriek kimenekítettek. Átlátszóan, élettelenül feküdtek a földön és a sellők kezében. Néma csendben nézték mind a mélytengeriek, mind a déliek és az északi sereg, ahogy a pusztítás végbemegy. Egy csoportban, nem volt most különbség közöttük, mind egy fajból származtak, és együtt gyászoltak egy különleges települést, mely immár nem létezett többé.

Yuuri sérülten, fáradtan, mély letargiával bámulta Viktor karjaiban, ahogy otthona eggyé válik a földdel. Fiatal korában elvágyott innen, szürkének hitte, álmos kis falunak, unatkozott itt, de most, hogy már nem volt hazája megbánta ezeket a gondolatokat. Nem tudta megmenteni, a látomása megvalósult és valahol magát hibáztatta. Biztos, hogy tehette volna jobban, de azt is tudta, hogy mit fog mondani erre lélektársa, és azt is, hogy igaza lesz. Ez már mögöttük volt, előre kellett tekinteniük. A fő cél pedig az volt, hogy új otthont teremtsen a népének...

Minako elkeseredve nézte a kihalt tájat, de aztán végignézett a kompánián és a szíve megtelt reménnyel. Végül csak összefogtak a különböző fajok, népének tagjai, akik fogságba estek, egytől egyig itt voltak, együtt jutottak ki a legsötétebb órán, és talán a béke is megszületni látszott. Legalábbis ezt vette észre, hogy hallgatta Darius bűnbánását Rama királynak és Christophenak, aki a diplomata szerepét öltötte magára. Mint a mélytengeriek képviselője, ő is jelen volt, de nem tudott teljesen részt venni a beszélgetésben, hisz még fel kellett fognia, hogy Hasetsu nincs többé. De úgy tűnt az északiak vezetője eldöntötte, hogy segíteni fog újjáépíteni az új hazájukat. Ez pedig hálát szült a szívében és mosolyt csalt az arcára. Mindig is tudta, hogy Darius jólelkű vezető.

Viktor nem hitt a szemének, ahogy a mélységet nézte, ami elnyelte kedvese otthonát, ami már az ő otthona is volt. A szíve sajgott és nem értette, hogyan juthattak idáig, de ahogy Yuurira nézett, dacára a sérüléseknek, boldog volt, hogy élnek, vele lehet, és hogy a két gyöngy ott ragyogott a nyakukban. Mégiscsak különleges volt a kapcsolatuk és ha másból nem, de ebből mindenképpen reményt meríthettek.

Rama király Dariusszal való tárgyalás után bejelentette, hogy hazatérnek, és hogy szállással és étellel várják Hasetsu minden lakosát, amíg sikerül új otthont találniuk. Az északi király saját népének is utasításokat adott, ideje lesz visszatérniük és minden katonai erőt visszahívni a már elfoglalt területekről. Minden kézre szükség lesz, hogy új otthont építsenek a mélytengerieknek. Amint mindent utasításba adott Minako keresésére indult és finoman úszott oda a nőhöz. Igazából nem voltak szavak, miatta pusztult el a falu és egy egyszerű „elnézést, ostoba álmokat kergettem" ide kevés volt.

- Jóvá ezt sosem tehetem. - kezdte végül. - De igyekszem segíteni, amit tudok... ha van egy hely, ahol fel tudtok építeni egy falut oda rendelem az embereim és segíteni fogunk, amíg az utolsó kő is a helyére nem kerül.

- Figyelmeztettelek... - kezdte Minako halkan,és látva, ahogy a férfi elsápad, végül óvatosan felkuncogott, melyre még inkább értetlen tekintetet kapott. - Elnézést, de látva, hogy mennyire megbántad igazán ironikus. Hetekig, hónapokig játszottad a kemény legényt, most pedig itt állsz előttem, mint egy házból kizárt csikóhal. - bár gúnynak szánta, nem volt igazán a lelkéből, hangsúlyából se jött át, egyszerűen fásult volt. Felsóhajtott, és kisimította a haját az arcából, mielőtt a férfi felé fordult. - Nézd, Darius, nagyot hibáztál. Valahol én is, vissza kellett volna tartanom téged, még inkább. De féltem, hogy ha őszinte leszek még nagyobb veszteségünk lesz, az embereim eltoloncolásával fenyegetőztél, a Szentély elpusztításával. Így nem mertem igazán őszinte lenni veled. Viszont nem tudok haragudni Rád, úgy gondolom, hogy ez az eset és hogy szembenéztél a tridenttel megtanított valamit... Csak az élet számít. Te pedig az életed adtad volna azért az emberért, akit úgy szeretek, mint saját fiam. - tekintett Yuuri felé, aki most, hogy összeszedte magát, Viktorral karöltve kezdte a megmentett mélytengeriekbe lelket önteni. - Megbocsátok neked, de ha már felajánlottad, szükségem lesz a segítségedre, hogy otthont találjak a népemnek. Rama azt mondta, hogy befogad minket, átnézem a térképeiket, és ha meglelem a megfelelő helyet, jelzem neked... - indult is népe felé, de végül óvatosan visszafordult hátratekintve. - Vagy akár te is eljöhetnél egy tárgyalás során megvitatni számunkra megfelelő vidéket. - mondta kacér mosollyal.