A barlangban töltött éjszaka után Yurio úgy érezte, üldözési mánia gyötri, aztán kezdett ráébredni, hogy túl sok minden egybevág. Rosszalló tekintetek, összesúgások a háta mögött és a reggelinél az egyik mélytengeri férfi vállal határozottan a falnak taszította. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Most az egyszer úgy érezte, hogy jobb, ha nem ordítja le az érintett fickó fejét, helyette Viktor keresésére indult. Hamarosan meg is lelte a kis párost, akik még békésen aludtak.
- Hé, mindjárt indulunk! És beszédem van veled, Viktor!
Az idősebb északi álomittasan figyelte Yuriot, majd ráeszmélt, hol is vannak, és hogy ami történt az nem csak egy rossz álom.
- Mit szeretnél? – dörgölte a szemét és a feldúlt fiút figyelte.
- Szerintem bűnbakok lettünk. – jegyezte meg epésen. – Pedig segítettünk nekik meglépni.
Viktor körbenézett most már alaposabban. A legtöbben feléjük se fordultak, de elkapott egy hűvös pillantást is.
- Hm... - merengett el, aztán Yuriora mosolygott. – Kezeld a helyén a dolgot. A legfontosabb, hogy tovább tudjunk haladni.
A falu tere tele volt. Mindenki ott volt, népe valamennyi tagja. Hogy miért gyűltek össze azt nem tudta, de Yuuri próbálta magát átvergődni a tömegen a családja felé. Ekkor pillantotta meg Minakot is, aki a szülei mellett állt és nyugtatóan csitította népét. Hirtelen váratlan hang, egy csendülés törte meg az eddigi zsibongást, és pár nő felsikoltva mutatott a Szentély felé. A nagy kristályok az épület tetején elvesztették egyensúlyukat és leesni készültek. A fényük pislákolva lassan kialudt, és a Szentély is összedőlni látszott. Mindenki sikítozott, menekült. Yuuko megpróbálta elkapni a kezét, de a tömeg elrántotta. A sötétségből, akár egy polipcsápjai kúsztak be ismeretlen árnyékok és elkapkodták a mélytengerieket. Hirtelen körbevette Minakot és elnyelte. Aztán egy nagyon ismerős hang a nevét kiáltotta, még látott egy ezüst hajat, de végül a fojtogató árny őt is elkapta és minden elsötétült...
Yuuri rémülten ült fel egy kiáltással, ahogy felébredt. Levegőért kapkodott, és rettegve szorongatta a takarót...
Viktor és Yurio is a fekete hajú fordult. Előbbi azonnal mellette termett és nyugtatóan simított a hajába, majd finoman a kezére szorított.
- Rémálom volt Yuuri, minden rendben lesz. – mondta neki csendesen.
Yurio szkeptikusan hallgatta a szavakat. Ugyan mi lesz rendben? Minden a feje tetejére állt, de inkább hallgatott. A terv jelenleg az volt, hogy egységben az erő, és nem akart messzire távolodni Viktortól.
- Csak álom... – ismételte meg suttogva Yuuri, majd ahogy körbetekintett és látta népét a barlangban, tényleg lassan megvilágosodott, hogy mi történt tegnap.
Szomorúan rámosolyodott Viktorra, és apró csókot adott a férfi ajkaira, mielőtt összedöntötte a homlokukat. Szüksége volt erre a pár percre, hogy összeszedje magát, és erősnek mutassa magát a családja előtt.
- Bocsánat az előbbiért. – emelkedett fel és köszöntötte Yuriot is. – Jó reggelt! Reggeliztetek már? – érdeklődött udvariasan.
- Nos, neked is jó reggelt. – dörmögte a szőke. – Reggelizni próbáltam, de azt hiszem, néhány falubeli nem kedvel túlzottan...
- Hagyd ezt, Yurio. – szólt rá Viktor. – Van most égetőbb gondunk, az is lehet, hogy véletlen volt.
A szőke erre majdnem reagált, de inkább most a nyelvére harapott. Mari úszott melléjük és egy kis hínárba csomagolt ételt hozott.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Kristály Éjszaka - Atlantisz legendája (Yuri on Ice fanfiction)
FanficA legenda szerint az Elsők, a teremtő sellők uralkodtak Atlantiszban, míg egy viszály elpusztította a birodalmat. Hogy a romok hol vannak, rejtély. Csak pár feljegyzés, térképmaradvány maradt fent, és a szóbeszéd egy titokzatos, nagy hatalmú tárgyró...