Első nap a pelusban

192 2 0
                                    

Egyik nap anyu behívott a szobába. A szobámban két ágy volt, egymás mellett, egyik nekem, másik a tesómnak, Livinek. Mindkét ágynak volt egy éjjeliszekrénye. A szobában volt egy kis tévé. A lágy világítás és a világos színek hangulatossá és kényelmesebbé tették a helyet.

„Gábor... Tudom, hogy ez kényelmetlen lehet számodra, de beszélnünk kell a baleseteidről" – Anya kezdte, és leült mellém. „Az éjszakai baleseteid, már nappal is mennek."

Bólintottam, és kicsit elszégyelltem magam. Hetek óta az ágyba pisiltem este, és nagyon nehéz volt cserélgetni a lepedőt. Tegnap előtt pedig bekakiltam amikor hazasétáltam a suliból. Tegnap is volt egy kis kosz a nadrágomba, amit észre se vettem.

„Emiatt szerintem az lenne a legjobb, ha napközben pelenkát hordanál, így nem kell tartanunk semmiféle kosztól. Megígérem, hogy segítek gyakran cserélni."

Ismét bólintottam, tudtam, hogy anyának igaza volt. Amúgy is, már esténként egy vastagabb bugyit viseltem, szóval nem zavart, hogy nappal is hasonlót fogok viselni.

„Nem fogod elhinni! Nézd csak mi van a peluson? A kedvenc robotjaid!" Bár idősebb voltam, így is bírtam a robotokat. Annyira szerettem a robotokat, hogy elhatároztam, egyetemen majd robotokat fogok építeni.

Anya óvatosan kivette a pelenkát a csomagból, levette a bugyimat, és a pelenkába segített. Rögzítette a pelenkát, és mosolyogva megpaskolta a popsimat.

„Milyen érzés?" Anyu kérdezte. Először kicsit furcsa volt, ahogy minden lépésénél érezte a pelenka hangját. A puha anyaga megnyugtató érzést volt. Kicsit védve éreztem magamat. Mivel a derekam körül vastagabb volt a pelenka, óvatosabban sétáltam.

Ettől a naptól kezdve, majdnem minden nap pelenkában voltam. Egy ideig eltartott, amíg megtanultam használni, de erről majd írok később.

GondozóházWhere stories live. Discover now