Forgalmi dugóban

42 1 0
                                    

Meleg nyári nap volt, amikor kocsiban voltam anyával és a hugival. Egy családi összejövetelről jöttünk hazafelé, és kint szakadni kezdett az eső. Az utcákat teljesen elöntötte a víz, a forgalom leállt. Nem úgy tűnt, hogy egyhamar hazajutunk.

Hirtelen a hasam csikarni kezdett. Próbáltam ellazulni és magamban tartani, de kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam. A pocakom kavargott, és többször fingtam.

"Uh, mi ez a szag?" Livi kérdezte mikor megszagolta a pukimat.

"Anya, kérlek, ki kell mennem a mosdóba." Mondtam.

"Tudom, drágám. De a forgalom elakadt. Tartsd ki egy kicsit, oké? Vagy használd a pelusod." Javasolta.

Pelenka volt rajtam, de nem akartam a kocsiban használni. Ha a kocsiban kakálok, akkor rajta kell ülnöm amíg hazaérünk. Mire eljutunk odáig, hogy anya lecserélje a pelusom, ragadni, és csípni fog minden.

Az eső kopogott az ablakon, és a forgalom egy centit sem mozgott. Éreztem, hogy korog a pocakom, és egyre nehezebb volt magamban tartani. Újra fingtam, és Livi továbbá ráncolta az orrát.

"Jaj, olyan büdi itt. Kinyithatjuk az ablakot?" Livi kérdezte anyát.

Az ablakok szorosan fel voltak tekerve, hogy ne essen be az eső, és az autó fülledt és melegnek tűnt. Izzadtam és vergődtem az ülésemen, és próbáltam visszatartani a nyomást a hasamban. Megint fingtam, és ezúttal nagyon hangos volt.

"Uh, oké, tudom, hogy itt bűzlik. De már majdnem otthon vagyunk, ígérem." Anya nyugtatgatott minket. Főleg Livit.

"Anya, nem bírom tovább. Azonnal mennem kell." Kérleltem. Nem vagyok biztos benne mit vártam el tőle.

"Drágám, nem tudok félreállni. Az út közepén vagyunk. Csak meg kell várnunk, amíg megmozdul a forgalom." Anya magyarázta.

Vergődtem az ülésemen, szorongattam a pocakom, és próbáltam megtartani. A forgalom továbbra sem haladt, és olyan heves esőzés volt, hogy anya nem látta az előttünk haladó autókat.

A könnyek küszöbén álltam, és görcsbe rándult a pocakom. Nem bírtam tovább, és elengedtem magam. Kicsit megemelkedtem, ahogy a kaki kirobbant belőlem, felduzzadva a pelusban. Livi engem bámultahogy betojtam. Ahogy befejeztem, visszazuhantam az ülésbe, teljesen összepréselve a kakit.

Ebben a pillanatban a forgalom megindul. Jaj de jó, kár, hogy ez nem öt perce történt.

GondozóházWhere stories live. Discover now