Gondozóház

Uszoda

Ma délelőtt uszodába mentünk. Az úszómedence a szabadban volt, és mellette egy kis házikó állt. Livi elindult a házikó felé, hogy átöltözzön, én pedig utána.

„Várj egy picit!" Anyu megfogta a vállam. „Bent nincs elég hely, hogy átöltözz, úgy hogy itt leszünk."

„De anyu... Livi is ott öltözik..." mutattam az ajtó felé.

„Persze, de Livikének nincs olyan úszórucija mint neked." Anyu mosolygott és elővett egy vastagnak látszó úszópelenkát.

Anyu megragadott egy széket az uszoda mellett, leült, magához húzott és elkezdtedd levetkőztetni.Az uszó medencében és a medence mellet nehányan felénk néztek. Elszégyelltem magam, és megpróbáltam takarni a meztelen testemet.

„Gyerünk már, gyorsan megleszünk ezzel." Anyu türelmetlen volt. Gyorsan a lábam közé emelte a úszópelenkát, így eltakarta a hátsómat a kíváncsi szemektől. Néhány perc alatt rám adta a pelust, és megerősítette a szalaggal, hogy nehogy leessen.

„Na most, ülj le ide és várd meg amíg bemegyek és átöltözök" Anyu mondta és otthagyott. Kellemetlenül éreztem magam a széken ülve, mert mindenki az uszodában látott.

Livi és anya hamarosan megjelent és mindnyájan bementünk az uszómedencébe.

„Jaj, majdnem elfelejtettem!" kiáltott anya és elővett egy úszógumit, és karúszót a táskájából.

„Anyu, én tudok úszni." védekeztem.

„Nem hiszem, hogy tudsz úszni, főleg ebben a pelusban. Nem mehetsz a vízbe ezek nélkül." A szavai meggyőzőek voltak. Rá mosolyogtam, megfogtam a kezét és besétáltunk a vízbe.