Gondozóház

Fogkrém 2.

Livike már felöltözve ült az ágyon és minket nézett. Anya Livike mellé tett a vödörrel, majd behozta a törülközőt és befedett vele. Hozott egy pohár vizet, amit megittam. Felkapott egy könyvet, leült mellénk az ágyra, és elkezdte olvasni, miközben a fejemet simogatta. Miután néhány perce nem hánytam, felkapta a földről a pizsama felsőmet, és megpróbálta feltenni rám. Ez nem sikerült, és megint hánytam, ezúttal a vödör oldalára ment a hányás.

„Ah, nagyon nyomorultul nézel ki" – mondta anya részvéttel a hangjában, miközben megsimogatta a fejem. „Úgy tűnik, ez a hányás és öklendezés nem áll meg. Attól tartok, adnom kell valamit ez ellen." Igennel bólintottam.

„Ah te szegény. Minden rendben lesz – nyugtatott meg anya – "Csak be kell adnom neked ezt a gyógyszert. Ez egy kúp, oké?".

"Ó, ez az én bátor Gáborkám!" mondta anya, felállt és kiszaladt. Egy perc múlva visszatért egy kis dobozzal a kezében. Leült velem és Livivel, aki a könyvet nézegette, amit anya félvállról olvasott fel nekünk. Anya megkért, hogy feküdjek a hasamra.

Elfordított Livitől. Anya felemelte a fenekemet takaró törülközőt; ezen a ponton az egész alsó részem anya és Livike felé fordult, aki valószínűleg engem bámult. Anya azt javasolta, hogy kezdjen mély lélegzetet venni, miközben a csomagolással babrált. Bár nem láttam, hogy pontosan mit csinált, de hallottam, ahogy kiveszi a kúpot a dobozból, majd bekeni a fenekemet egy krémmel.

Anya a lábaim közé tette a kezét, és finoman széttolta őket. Egy enyhén hideg tárgyat éreztem a popsimon, amelyet nyomás követett. Anya viszonylag lassan betolta a kúpot, és éreztem, ahogy a kis tárgy áthalad a lyukamon és „megtalálja a helyét" bennem. Sziszegtem, és megpróbáltam elhúzódni. Anya megfogott, és a fenekem a kezével összenyomta.

"Ó, bátor kis Gáborka. Nagyon büszke vagyok rád!" Dicsért "Most pihenj le egy kicsit."

Még néhány percig öklendeztem, miközben az ágyon feküdtem, és éreztem, hogy a hányás érzése nagyon gyorsan elmúlt. Anyukám a hátamon tartotta a kezét, simogatta a fenekemet, néha újra és újra összenyomta a popsimat. Újra elkezdte olvasni nekünk a könyvet, de én alig hallottam.

Néhány perccel később anya rám tette a pelust és a pizsamát, majd ágyba rakott. Valószínűleg aludtam vagy egy órát. Amikor felébredtem, sötét volt a szobában, Livike mellettem feküdt az ágyban, még mindig ébren. Pár percig beszélgettünk, és megígértem, hogy többet nem eszem meg a fogkrémet.

"Haha, láttam, hogy kapsz egy fenéktablettát!" Mondta nekem egy ponton, amire én csak bólintottam.