Anya pelenkába tartott, és nem akarta hogy levegyem. Mindig elmagyarázta, hogy miért van szükségem van a pelusra.
"Így sokkal könnyebb vele bánni." mondta. „Emlékszel mennyi baleseted volt előtte?"
"Csak azért mert mások a te korodban nem viselnek pelust, attól még te viselhetsz." Nyugtatgatott.
Amikor barátok, szomszédok vagy rokonok meglátogattak, mindenki megdicsért, és bátornak hívott, mert hajlandó voltam pelenkát viselni.
Néhányszor anyu elvitt sétálni, amikor meleg volt és csak pelust, pólót és cipőt viseltem. Seta közben gyakran megálltunk beszélgetni a környékbeliekkel, így mindenki látta, hogy pelust viselek. Mindenki mosolygott és kedves volt hozzám.
Anya is mindig mosolygott és egy dalt dúdolt amíg lecserélte a pelusomat.
Livivel más volt a helyzet. Anyu mondta: "Livinek nem kell pelus, mert neki nincsen hoppáré. De ha elkezd véletlenül bepisilni vagy bekakilni, ő is pelenkát fog kapni!"
Érthető volt a magyarázata, de furcsa volt, hogy egy évvel fiatalabb hugom nem visel pelenkát, én meg igen. Livi még így is kapott kúpot mint én, de pelenka nélkül ő használhatta a bilit vagy a vécét.
Én csak a pelenkát használtam, bár néha anya megengedte hogy a bilire üljek, mert úgy könnyebb volt nyomni. De a pelusomat így se mindig vehettem le.
YOU ARE READING
Gondozóház
FantasyA gondozóház egy valódi események által inspirált fétis történet. A fókusz a pelenkázáson, végbélkúpon, lázmérőzésen van. Ha ezeket undorítónak tartod, kérlek ne olvasd tovább! Egy nagyon kedves, és gondozó anyával, apával, és hugival nőttem fel. Ne...