Gondozóház

Társasjáték

Este monopolit játszottunk anyával, Livivel, nagyival, és nagypapival.

Egyszer csak nagyon büdöset fingottam. Anyu rám nézett rosszalva.

Folytattuk a játékot, és ismét finganom kellett. Megpróbáltam visszatartani, de egy hangos kirobbanó puki helyett egy hosszú csendes pukit csináltam. Anyu ismét rám nézett.

„Nagyon büdöset pukizol, Gábor." Megjegyezte. „Abba akarod hagyni a játékot? Büdösen nem játszhatsz?"

„Nem, játszani akarok." Mondtam.

Megpróbáltam visszatartani a fingjaimat, hogy játszani tudjak. Egy kör után nyerésre jártam, és ez annyira izgatott elfelejtettem visszatartani a fingomat. Ismét hatalmasat púztam.

„Annyira büdi." Livi mondta rám mutatva.

„Oké elég volt. Gáborka, fejezd be a játékot. Te nyertél. így is későre jár." Anyu parancsolta. „Mi még kártyázzunk egyet." Anya mondta Livihez fordulva.

Örültem, hogy nyertem, de még játszani akartam még.

„Nem kártyázhatsz. Úgy se érted a szabályokat, és túl késő hogy elmagyarázzuk." Anyu érvelt.

„Anyu, legalább nézhetlek titeket?" Kértem, és úgy tűnt, hogy megenyhült a szíve.

„Jól van. De ha gondolod, ülj le a lépcső tetején, és onnan nézhetsz minket amíg játszunk. Így legalább nem szagoljuk a pukidat."

Egy kicsit örültem ennek, és felsétáltam a lépcsőn, majd leültem félúton, ahonnan nézni tudtam anyáékat.

Ahogy leültem, ismét finganom kellett. Mivel anyuék nem voltak a közelben, elengedtem magam.

Sajnos, ezzel az alkalommal több jött ki mint fing. Mire rájöttem, hogy kakilok, nem tudtam visszatartani. Hatalmasat tojtam a pelusba. Nem akartam zavarni anyáékat, így a lépcső közepén maradtam, amíg befejezték a játékot.

Mire anya hozzájutott, a pelusom ragacsos és hideg volt. Jól időzített mert már elegem volt a koszos pelusból.