Suliban délután

70 0 0
                                    

Egy délután, Tereza néni, az a tanárnéni hozzám jött és a vállamra tette a kezét.

"Mi a baj?" Kérdezte. Megvontam a vállamat.

"Tele a pelus? Kaki? Pisi?" Fagatott és bólintottam. Mostanság nem birtam visszatartani. A fa alatt szalagáltam, amikor kakilnom kellet, és lépni se tudtam mielőtt a pelus tele volt.

"Nem baj." Közölte Tereza néni. "Anyu egy óra múlva itt lesz. Addig kibírod?" Kérdezte/

Ismét bólintottam. Az tanárnéninek sok volt a dolga és nem volt ideje lecserélni a pelusomat.

"Oké, akkor ülj le ide és várd meg anyát, oké?" Az tanárnéni a pad felé mutatott. Leültem a padra és néztem ahogy a többiek játszottak. A kaki lassan ellaposodott a pelusomban, és melegen tartott. Közben a pisi kihűlt, és fázni kezdtem, de melegem is volt.

Anyu egy óra múlva megérkezett.

"Nem kocsival jöttem, gondoltam hazasétálunk?" kérdezte

"Tele a pelusa, szóval óvatosan" Az tanárnéni óvaintette.

"Nem lesz semmi gond." Anyu mosolygott. 

GondozóházWo Geschichten leben. Entdecke jetzt