𝙼𝚢 𝚐𝚒𝚛𝚕 |18+|

2. - Mi történik?

Másnap reggel arra keltem hogy zúg a fejem, egy idegen szobába vagyok, egyedül. Felültem az ágyba, és láttam hogy a ruháim a földön hevernek, és az asztalon egy üres whisky-s üveg. Te jó ég mit csinálhattam az este.

- Jó reggelt Ella!  - rontott be Oliver.

- Oliver? Mi? Mégis mi történt? - kérdezősködtem.

- Ajaj ennyire nem emlékszel semmire? - nevetett. - Hát hogy is mondjam..

- Ne nevess! - vágtam hozzá egy párnát. - Várj ugye nem..mi ketten?

- Hát jaa. - vakarta meg a tarkóját Oliver. - Kemény este volt nem igaz?

Teljesen lefagytam. Hogy történhetett ez és miért pont vele?

- Hát ez baj. - néztem a takarót. - Ha már meg történt, légyszi maradjon köztünk.

- Oké. - mosolygott, amiből tudom hogy valakinek biztos elmondja. - Amúgy nem akarok bunkó lenni, de haza kell menned, mert van egy csomó dolgom, meg biztosan várnak otthon.
Egy kicsit fogalmazhatta volna szebben, de igaza van. Most az egyszer.

- Aha, jó. Kimennél hogy felöltözhessek?

- Megyek. - már majdnem kiment, mikor visszafordult. - Ja amúgy menősködhetnél azzal, hogy egy ilyen jóképű scráccal vesztetted el.
Na igen. Valahogy sejtettem hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni.

- Kösz. Majd feltétlenül elmondom mindenkinek. Biztosan mindenki irigy lesz. - válaszoltam gúnyosan, mire felnevetett, és kiment.
Már majdnem felöltöztem mikor benyitott ismét.

- Az istenit Oliver! Nem tudsz kopogni? - csattantam fel, mire közelebb jött és befogta a számat.

- Shhh! - csittegett le. - Anyámék hazajöttek, és ha meglátják hogy felhoztam egy lányt akkor végem, és neked is.

- Most mi legyen?

- Hát..- gondolkozott el. - Az ablakon tudsz csak kimenni.

- Te most szivatsz? - emeltem fel a hangom. - Az emeletről ugorjak le vagy mi?

- Hát.. - nézett ki az ablakon. - Pont ott van egy kuka.

- Fúj, biztos hogy nem!
Ránéztem, bociszemekkel nézett rám, ezek szerint tényleg itthon van valaki aki elől nagyon titkol.

- Jó. - sóhajtottam. - Szia Oliver, jó volt a buli, és kösz hogy vigyáz.. - nem tudtam befejezni mert megcsókolt, amit egyből viszonoztam. Fogalmam sincs miért csinálom ezt.

- Nincs mit meg köszönnöd. - mosolyogta. - De valamikor megismételhetnénk az estét, ugyan olyan jó volt veled, mint Miaval.

- Hogy mi? Ti lefeküdtetek? - lepődtem meg.

- Vagy kismilliószor. Meg lányokkal is. De mindegy is jobb ha mész. - ölelt meg.

- Oké. - öleltem vissza, majd az ajtó felé vette az irányt, de visszafordult, majd egy puszit küldött, amire meg elmosolyodtam.

×

- Nem hiszem el hogy tényleg leugrottál a kukába, csak mert Oliver azt mondta, hogy hazajöttek a szülei. - nevetett Dave.

- Nem vicces. - böktem oldalba.

- Mi nem vicces? - jött fel Alex a kis faház lépcsőjén.

- Ella be ugrott Oliver ablaka alatti lévő kukába, mert a szülei hazajöttek. - nevetett Dave

- Micsoda? - nézett kikerekedett szemekkel Alex. - Várj, vele voltál az este? Történt valami?

- Hát..igen..- néztem le a földre.

- Uu és milyen volt? - kíváncsiskodott Dave.

- Nem emlékszem rá. Túlságosan sokat ittam. - rántottam meg a vállam.

- Pedig az első fontos. - rázta meg a fejét Alex.

- Ó, igen. - bólogatott Dave.

- Jólvan. - mondtam. - Amúgy azt mondta, hogy megismételhetnénk, mert olyan jó voltam, mint Mia.

- Mia? - csattant fel Dave.

- Jaj ne féltékenykedj már Dave. - forgattam a szemem. - Tudod milyen Mia, ő bárkivel..

- Akkor velem is! - csillogott fel a szeme Davenek.

- Dave. - sóhajtott Alex. - Megnézem hogy sikerül.

- Na fogadjunk. - nyújtotta a kezét Dave, Alex pedig megfogta.

- Jézusom. - forgattam meg a szemem, majd otthagytam a fiúkat. Képtelen voltam ezt hallgatni.

×

Mikor haza értem, ordibálást hallottam. Mia.. Nem foglalkoztam vele, csak a fürdő felé vettem az irányt, és letusoltam.

- Te most komolyan mondod? - ordított Mia.

- Hát most miért? Sokat ittunk. - felelte Oliver.
Amint lementem a lépcsőn, Mia és Oliver tekintete rám szegezősött.

- Csá. - törtem meg a csendet, mire Oliver intett mosolyogva.

- Neked is szia. - indult meg Mia a hűtő felé. - Kérsz valamit?

- Nem? - kérdeztem, mert fura számomra, hogy ezt kérdezi tőlem ennyi év gyűlölet után.

- Oké, ha később kell valami, akkor majd kiszolgálod magad. - vette a lépcső felé az irányt. - Te meg menj haza.
Ennyi volt a kedvessége.

- Jó. - felelte halkan Oliver, amit tuti nem hallott már Mia.

- Elmontad neki? - álltam meg előtte.

- Tudod a legjobb barátnőm, és ráadásul a húga vagy.

- Éppen azért nem kellett volna, te idióta. - sóhajtottam.

- Szeretem amikor így beszélsz velem. - ültetett le.

- Ó, igen?

- Mi lenne ha felmennénk a szobádba? - csókolt meg.

- Nem úgy volt, hogy sok dolgod van? - kérdeztem.

- De, de rád mindig van időm. - puszilta meg a nyakam. - Menjünk fel.

- Nem bírok addig várni. - sóhajtottam. - Ott a kanapé.
Amint ezt kimondtam, felemelt, és ledobott a kanapéra. Ekkor Mia jelent meg.

- Ez most komoly? - ordiott fel, mi pedig szétváltuk egymástól. - Nem azt mondtam hogy takarodj haza?

- Ünneprontó vagy Mia. - vette a cipőjét Oliver.

- Ja. Bocs hogy megzavartam az akiciódat a húgommal. - miért viselkedik így?

- Féltékeny vagy? - állt vele szemben Oliver. Igen Mia féltékeny vagy?

- Én? Miért lennék?

- Mindegy hagyjuk. - azzal elhagyta a házat Oliver.