𝙼𝚢 𝚐𝚒𝚛𝚕 |18+|

17. - Sok év után..

- Figyelj már a lábad elé! - néztem fel, majd egy barna hajú kék szemű fiúval találtam szembe magam.

- Talán, neked kéne jobban odafigyelned, ha már ennyire sietsz hercegnő. - nyújtotta a kezét.

- Te vagy a hercegem? - fogtam meg a kezét. - Ez a hercegnő és a herceg első találkozása, hogy egymásnak mennek?

- Lehetek a herceged. - kacsintott. - Adam.

- Mia.

- Nos, örvendek Mia. Hova sietsz?

- Nem lényeg. - legyintettem. - Bocs, de most mennem kell.

- De ugye találkozunk még a jövőben hercegnő?

- Persze.

×

Végre, ide értem, erre a bizarr helyre. A helyre ahol apám lakik.
Lassan benyitottam, de sehol senki
Beljebb léptem, ahol egy dolgozó szobával, vagy akárhogy is nevezik azt, találtam szembe magam. Megjelent egy szőke férfi, aki nagy keresésekbe kezdett.

- Hol a francba van? - kérdezte magától. Valamit nagyon kerhetet. - Ezt nem hiszem el!

Ekkor gondolkoztam el azon, hogy sarkon fordulok, és elhagyom ezt a házat, mivel, hogy idegesnek tűnik, ígynem igen hinném, hogy barmi esélye legyen hogy beszéljek vele. De pont az ellenkezőjét tettem.

- Apám? - ekkor lassan megfordult, kék szemeivel végig mért.

- Kivagy? - lépett közelebb.

- Mia..

- Csak nem..

- De..

- Úristen, kislányom! - szorított magához. - Ezer éve..

- Azt hiszem.. - próbáltam kiszabadulni az ölelésből, mire elengedett.

- Milyen nagy lettél, egyre jobban hasonlítassz anyádra.

- Azért, azt nem mondanám..

- Gyere a konyhába. - fogta meg a kezem, és húzott maga után.

- Oké.

- El sem hiszem, hogy sok év után láthatlak. - ült le velem szemben. - Anyád megvan?

- Megvan. Nincs most senkije.

- Valahogy sejtettem. Biztos még mindig szeret, csak nem meri bevallani még magának se. - nevetett. És a kicsi Ella?

- Ő se olyan kicsi már. Szépen, lassan ő is felnő.

- Jó lenne látni őt is.

- Makacs. Pont mint az apja. - mosolyogtam apámra, aki kikerekedett szemmel nézett rám.

- Hát ezt ő kapta meg. - nevetett. - Te pedig a szőke, kék szemet.

- Igen..tudod.. - hajtottam le a fejem.

- Mi a baj kicsim?

- Ő, most a jóknál van a haverjaival. A jogart kellett volna megszerezniük de..

- A jogar. Évtizedek óta próbáljuk megszerezni, de sose jön össze.

- Igazából, ezért is kerestelek fel..

- Á, értem. - vágott közbe ismét apám. - Nem sikerült ezek szerint. Segítség kéne?

- Ami az illeti, igen. Hallottam, hogy neked van egy köved ami..

- Álljon meg a menet! - állt fel. - Nem lehet azt csak úgy használni, nagy hatalma van, akár maradandó károsodást is okozhat.

- Én értem de..

- Semmi de, Mia. Sajnálom, de más tervekhez kell folyamodnod.

- Nemár apa..

- Ha a kő, és a jogar, valahogy egy hatalomba kerül, akár a világot is veszélyezteti. Nagy kockázat lenne.

- Jó.. - álltam fel. - De ha esetleg meggondolatlnád..

- Nem! - nézett mélyen a szemébe.

- Komolyan, nem hiszem el hogy nem vágysz arra, hogy ha legalább egyszer foghatnád a kezedbe a jogart.

- De vágyom rá! De tudod mire vágyok a legjobban?

- Mire? - csillogott fel a szemem.

- Magányra. - állt nekem háttal.

- Jó..

- És persze anyádra. - nézett vissza, mosolyogva.

- Jézusom apa. - forgattam meg a szemem. Apám erre csak felnevetett, majd a lépcső felé vette az irányt, én pedig az ajtó felé.