𝙼𝚢 𝚐𝚒𝚛𝚕 |18+|

20. - Vágyom rád..

*Mia*

Beismerem, hogy jó Ella-val. Az utóbbi napokban, fura érzésem van, amikor meglátom, megcsókolom..igaz, elsőnek a terv része volt, de ez már több..

Ránéztem a rajtam alvó Ell-re. Halkan szuszogott, és békésen aludt. Nem érdekli, hogy neki a jóknál lenne a helye a jogart ellopni, az, hogy az anyja ellen, illetve az egész sziget ellen fordult, hogy nem lopta el a jogart, pedig karnyújtásnyira volt tőle, és a kettőnk közötti rivalizálás sem a múltból. Mondjuk ő mindig kedves volt velem, és belátom, én voltam mindig aki rivalizált.

- Jó reggelt. - simogattam meg az arcát, az éppen mocorgó lánynak.

- Neked is. - ásított. - Hány óra?

- Nem tudom. De tudod mi az, amit biztosan tudok?

- Hallgatlak. - hajolt felém.

- Gyönyörű vagy.

Erre csak elmosolyodott. Hajolt volna el, de vissza rántottam, majd megcsókoltam, amint viszonzott. A csókja lágy volt. Kezemet a derekára tettem, Ell pedig elkezdett vadabbul csókolni. Majd hallottuk hogy valaki megfogta az ajtó kilincset, és habozás nélkül berontott. Gyorsan odakaptuk a fejünket. Oliver volt az.

- Mi a.. - vizsgált minket végig. Én és Ell egymásra kaptuk a tekintetünket, majd Ell leszállt rólam.

- Mi a faszt keresel itt? - emeltem fel a hangom.

- Neked nem iskolában a heleyed? - nézett a húgomra.

- Ne törődj azzal. - álltam fel. - Mégis miért rontassz be a szobámba?

- Már eleve az, hogy miért jössz be engedély nélkül a házba? - szólalt meg Ell.

- Eleve. - közelített Oliver Ella felé. - Mit keresel itt?

- Joga van itt lenni Oliver. - sóhajtottam.
- Ell, jobb ha most tényleg visszamész később találkozunk.

- Jó. - állt fel. - Majd este.

- Rendben kicsim. - nyomtam egy puszit az arcára.

- Mi az, hogy egy puszit kapok? - mérgelődött,majd magamhoz húztam, és megcsókoltam. Mikor elváltunk, Ell kiment a szobából.

Oliver leült az ágyra, én pedig vele szembe álltam, és vártam hogy megszólaljon. Majd hírtelen rámkapta barna tekintetét.

- Megmagyaráznád, kérlek?

- Ezen szerintem nincs mit magyarázni. Láttad a két szemeddel.

- Ez is a terv része?

- Abból a tervből más lett. - rántottam meg a vállam. - Azt hitted nem vagyok itthon, és megint kutakodni akartál a szobámba?

- Tudtam hogy itthon vagy.

- De akkor is. - léptem közelebb hozzá. - A házba se jöhetsz be engedély nélkül.

- Bocs Mia. - ölelt meg a derekamnál. - Fontosat akarok mondani.

Megszakítottam az ölelést, és belenéztem a szemeibe. Hazudik. Valamire készül.

- Igen? - mosolyogtam. - Mire készülsz?

- Én? Semmire.

- Akkor mondd mi az a fontos dolog. Ha már annyira fontos, hogy berontottál a házba, és a szobámba. És ha meztelen vagyok?

- Azt szívesen láttam volna. - húzott az ölébe.

- Azt nem fogod látni. - csókolt meg, de eltávolodtam tőle.

- Mi a baj?

- Ezt meg nem próbáld mégegyszer. - álltam fel, majd a kilincset nyomtam volna le, de jött a kérdés.

- Szereted? - jött ki a kérdés, amire nem tudtam választ adni.

- Mi?

- Ne játszd magad. - közelített felém.

- Nem? - néztem kérdőn rá, de Oliver jött folyamatosan én pedig mindig egy lépést hátra fele léptem. Csakhogy az ajtónak ütköztem.

- Én szeretlek Mia. - hajolt közelebb, az ajkunk pár centire voltak egymástól.

- Persze én is. Hisz legjobb barátok vagyunk.

- De én annál is jobban. - lihegte az ajkamra.

- Tudod, ezt a régi énem élvezné. De mostmár nem vágyom az érintéseidre,a csókjaidra.

- Arra se, hogy lefeküdj velem? - tette kezét a hasamra.

- Nem. Nem vágyom rád.

- Az baj. - csúsztatta kezét lentebb. - Én kibaszottul vágyom rád.

- Az már nem az én problémám. - húzodtam el tőle amennyire csak tudtam.

Nem jártam sok sikerrel. Próbáltam kiszabadulni a helyzetből, de a falnak nyomott mégjobban.