"Add ide azt a lapot! Lefordítom."
"De, te nem tudsz tündéül!"
"Hülyéskedsz velem?"
Madison Wright meg fog bukni fizikából. Ezen nincs mit szépíteni. A nyári szünetet már biztos, hogy az iskolában kell majd töltenie, hogy átmehessen az osztályozó vi...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
𝐋𝐎𝐆𝐀𝐍
Tulajdonképpen semmi sem változik. Azt hittem, hogy majd, amikor hivatalos lesz, hogy Madison Wright a barátnőm majd érzek valamit. Mintha valami iszonyatosan nagy dolgot tettem volna. Azt hittem, hirtelen minden hernyó bábomat levetkőzöm, könnyen fogom majd meg a kezét vagy csókolom meg a folyosón, de valójában... minden ugyanolyan marad, mint eddig. Madisonnal együtt töltjük a közös órákat, megvárom a pompom edzés után, korrepetálom fizikából, olykor a könyvtárban, olykor otthon, de ezen kívül semmi sem történik. Még csak meg sem csókolom. Nem tudom miért. Egyszerűen csak nem jön ki jól sosem a lépés.
De a lényeg az, hogy Madison Wright a barátnőm. Madison Wright a napom fénypontja, az ok, amiért minden reggel korábban kelek, hogy hamarabb láthassam.
Anya mindig mosolyog, ha reggelente meglát a konyhában. Azt hiszem tudja. Nehéz lenne levakarni azt a bárgyú vigyort a fejemről, amivel fekszem és amivel kelek. Mióta Dalton... Dalton balesete óta nem voltam ilyen boldog. Lefőzöm a kávém, pirítóst kenek magamnak, közben az egyetemi brosúrákat tanulmányozom.
Purdue, Harvard, FU, Yale... Mindegyik ott ül a pulton, azt várja, hogy végre beléjük nézzek anya pedig a vállamra simítva a kezét int, hogy üljek le hozzá az asztalhoz, hogy részt vegyen a nézelődésben.
– A Harvardot és a Yalet kihúzom – mondom neki.
– Mindkettő kiváló iskola kicsim, nem kellene egyből...
– Igen, de mindkettő versenyló istálló – nézek rá. – És emellé még államon kívüliek is.
– A Purdue is államon kívüli – dől hátra a székében én pedig bólogatva ismét a kezembe veszem az egyetem brossúráját. – Van pénzünk, Logan. Az oktatásodra mindig lesz elég.
– De a lakhatás baromi drága lenne, ha nem vennének fel koliba. Lehet drágább lenne, mint a suli maga.
– Elég nehezen hiszem, hogy egy garzon többe kerülne, mint amerika leghíresebb, borostyán ligás egyetemei, de...
– Még hoztam kettőt – lép be a konyhába apa is, hogy a táskájába túrjon és két további brosúrát tesz le az asztalra. Mögötte Oscar lépked. Még alig van ébren, anya pedig egyből felpattan az asztaltól, hogy hellyel kínálja a srácot.
– Ülj le, kedvesem!
– Kösz, Mal! – mosolyog kedvesen a legjobb barátom.
Anya úgy kezeli, mintha sose volt fia lenne. Nem csoda. Oscar a legidősebb gyerek a családjában. A szülei jóformán mindig hozzánk passzolták le, ha a három húgával volt valami. Így családtag lett. Nem tudom nélküle elképzelni az életem. Anya pedig... Dalton óta csak még jobban ragaszkodik hozzám és hozzá. Azt hiszem, sosem tudta feldolgozni a traumát, amit a bátyám elvesztése okozott. Nem csoda. Én se tudtam. Így viszont Oscar olyan, mintha az öcsém lenne.
