𝙼𝚢 𝚐𝚒𝚛𝚕 |18+|

8. - Úton

Hé! - szólítottam meg a sofőrt. - Mennyi idő mire oda érünk?

- Azzal te ne foglalkozz. - vágta hozzám.

- Nemár. - forgattam meg a szemem.

- Egyszer úgy is odaérünk. - mondta Dave.

- Mondd már meg. - emeltem fel a hangom.

- Első, nem tegezel engem, második, majd egyszer odaérünk. - felelte.

- Maga mindenkivel ilyen bunkó? - kérdeztem.
- Csak veletek.

- Azért mert rosszak vagyunk? - kérdezte Alex.

- Igen. Majd ha megváltoztok, akkor máshogy állok hozzátok.

- Ugyan már. - nevettem. - Ez mekkora baromság. Nem vagyunk mi olyan rosszak.

- Igazán? - kérdezte. - Csak évtizedek óta próbáljátok megszerezni azt, ami a miénk.

- De most nem azért megyünk oda, hogy ellopjuk a jogart. - mondtam.

- Nem? - kérdezte Dave, mire megütöttem.

- Kuss. - hallgatattam el.

- Ezt nézzétek! - hívta fel a figyelmet magára Alex.

- Mit? - kérdeztem, majd megláttam egy csomó finomságot.

- Ezek mik?

- Kit érdekel? - Tömte meg a száját.
- Csak kóstold meg.

- Azok csokik. - felelte a sofőr.

- Nagyon finom. Ilyet sose ettem még. Kóstold meg Ell. - nyomta a számba Dave.

- Hm. Nem rossz. - mondtam teli szájjal, mire Alex nevetett.

- Ell. - nézte a számat Dave.

- Mivan? - kérdeztem, majd Dave lenyalta a számról a csokit.

- Fúj Dave. - töröltem meg a szám. - Magam is letudtam volna nyalni.

- De nem tetted. - nevette Alex.

- Viselkedjetek már normálisan ott hátul. - szólt ránk a vezető férfi.

- Te inkább csak vezess. - emeltem fel a hangom.
- Parancsolsz? - állt meg, majd hátra fordult.

- Miért állt meg? Itt vagyunk? - érdeklődött Alex.

- Közel sem. Te ide jössz előre. - mutatott rám.
- Nem, köszi.

- Ne makacskodj. - szállt ki, majd kinyitotta az ajtót. - Gyerünk!

- Nem. Jól ülök itt. - vágtam hozzá.

- Azt mondtam előre ülsz! - rántott a karomnál fogva ki az ülésről.

- Engedj már el! - próbáltam kiszabadulni a fogása alól, de túl erősen szorította a kezem.

- Tessék csak hölgyem. - nyitotta, az ajtót, de csak néztem rá.

- Micsoda úriember lett hirtelen. - mondtam, majd lelökött az ülésre, majd becsapta az ajtót. - Rohadék.

- Csatold be az övet. - utasított.

- A mit? Minek?

- Mert minimum aki elől ül, annak bekell csatolnia. - hajolt közel hozzám, és mélyen a szemembe nézett, majd a számra pillantott.

- Oké. Főnök. - hajoltam hozzá közelebb, majd elhúzódott, és becsatolta az övem.

- Most már megmondod mennyi idő van meg hátra az útból?