Tinivágyak

Hófehérke-sztori

Engem minden gyerek ismer már a mesekönyvből. Csak ott egy-két történet hiányzik. Azokat, amelyek hiányoznak, elválasztom egymástól, tehát nem egybefüggő történet ez. Lássuk hát!

-------------------------

Mikor menekültem a mostohám elől, találtam egy kis házikót. Mivel nagyon éhes voltam, ettem egy kis ennivalót. Utána megkerestem a „hálószobát" és felmentem. Megnéztem, hogy melyik a legjobb ágy és odamentem. Kioldottam a köpenyemet, magam mellé raktam az ágyra, és meztelenül lefeküdtem. Semmi nem volt rajtam. Azt álmodtam, hogy valaki simogatja a mellemet és puszilgatja.

Ekkor felébredtem és láttam, hogy egy törpe van a paplan alatt, és az puszilgatja a mellemet. Szóltam neki, hogy nyugodtan folytathatja, és én visszafeküdtem és széttártam a lábaimat. Ezzel a mell-puszilgatással annyira felizgatott, hogy nyögdécselni kezdtem:

- Jól... ahhh... csinálod! Ahh... mé! Aahhh.. a csiklómat... ahhhh... se... ahh... felejtsd... ahhhhh.. ki! Aaaahhh...

Erre a törpe megfordult, én bekaptam a meredő hímvesszőjét és a számmal húzogattam a bőrét föl-le. Közben valaki állandóan bekiabált a szobába:

- Hé! Mit csinálsz már ott benn? Igyekeznél végre? Csak nem lett valami bajod? Szólalj már meg!

Erre a törpe - aki közben már a csiklómat nyalogatta - azt mondta:

- Várjatok még! Öt perc múlva jövök! Most tárgyalunk a kárról, amit csinált!

Ezek után megint elkezdte nyalogatni a csiklómat és egy váratlan pillanatban belém hatolt! Ó, de csodás volt! Éreztem, hogy közel van a kielégülésem. Még két percig „dörzsöltük" egymást, majd megint bekaptam a hímvesszőjét, amely most forróbb és keményebb volt, mint az előbb. Ő a csiklómat nyalogatta, és én nyögdécseltem:

- Ahhh! Aaahhhh! Gyorsabban! Ahhhh... Oké! De jó! Ahhhh... Príme! Ahh... Hűűűűű, de klaaaasssz! Aaaaaaahhhhh!

Ez az „Aaaaaaahhhhh!" azt jelentette, hogy kielégültem. Irtó klassz egy törpével ezt csinálni! Nemsokára neki is kifolyt az ondója. Éreztem a jóleső fellélegzését. Majd felöltöztünk és megkérdeztem, hogy hogyan hívják, mire azt mondta, hogy ő a Kuka.

Úgy látszik, a többi törpe nem bírt várni, és bejöttek. Megkérdezte Kukától az egyik:

- Na, megállapodtatok?

- Igen! Itt fog aludni és lakni nálunk! - Erre rám kacsintott, én meg vissza. - Nagyon keményen támadtuk egymást...

-------------------------

Mikor felébredtem, egy királyfit láttam magam előtt. Fölemelt az üvegkoporsóból a lovára és elbúcsúztunk a törpéktől induláskor. Maga elé ültetett és a hónom alatt fogta a gyeplőt. Már bent jártunk a sűrűben, mikor érzem, hogy a királyfi a mellemet simogatja. Erre ezt mondtam:

- Te! A köntösöm alatt nincs semmi. Hát miért nem bontod ki és akkor nem a köntösön keresztül simogathatsz.

Kibontotta a köpenyemet és benyúlt alá, így simogatta a mellemet. Hat perc múlva leszálltunk a lóról és lefeküdtem a fűre és ő énrám. Puszilgatta a mellemet, a kezével a fenekemet. De jó volt így! Akkor a szájával lejjebb ment, és én szétterpesztettem a lábamat. Megtalálta a nyílásomat, szétnyitotta a szeméremajkakat és nyalogatni kezdte a csiklómat. Hű, de klasszul csinálta! Én csak nyögdécselni tudtam, mivelhogy jólesett nekem az, hogy a csiklómat nyalogatja:

- Aahhh! De jól... ahhhh... csinálod! Szuuupeeer! Aaaahhhhhh... Még! Mééééég! Aaaaahhhh!

Én utána bekaptam a vesszőjét és ajkaimmal és nyelvemmel izgattam. Majd megfordult és a mellemet puszilgatta és... belémhatolt! Abban a pillanatban felsikoltottam:

- Aaaaaaahhhhhhh!

Én is mozgattam a csípőmet meg ő is, ezért mindkettőnket izgatott az, hogy a makkja hozzádörzsölődik a hüvelyem falához. A ritmust felgyorsította, majd egy adott pillanatban kihúzta a vesszőjét és rám fröcskölte az ondóját. De jó volt! Irtó klassz! Príma!

Még azért nyalogatta a csiklómat, de én is hamar elélveztem. Utána felvettem a köpenyt és a nyeregre erősítettem függőlegesen egy farudacskát, ami sima volt és legömbölyített. Erre ráültem úgy, hogy a hüvelyembe kerüljön. Egész úton - mivel rázott a ló és a bot ki-be járt, olyan érzetet keltett, mintha hímvessző lenne - nyögdécseltem:

- Aahhhh, de jóóóó! Aaaahhhh... kitiiitűűűnőőő!

Nyögéseim végül elvesztek a távolban. Így mentünk az úton az esküvőnkre.

-------------------------

Tehát ez kimaradt a meséből, mert ez „nem gyereknek való". Az olvasó szerint?