Névnapi meglepetés

316 4 0
                                    

Ma úgy gondoltam - mivelhogy ráértem -, felmegyek a volt osztálytársamhoz, Szilvihez. Mikor odaértem, felcsengettem hozzá. Ahogy kaput nyitott, már tudtam, hogy otthon van. Felértem, mikor ő már az ajtóban várt egy fürdőköpenyben és papucsban.

- Helló! - így ő.

- Helló, Szilvi!

- Hogy vagy? - kérdezte, míg beljebb mentünk. - Én most zuhanyoztam éppen, mikor jöttél.

- Azt látom. Én jól vagyok, de te nem írtál nekem levelet, pedig megígérted.

- Bocs - mondta, miközben felém jött -, nem igen értem rá írni. Ugye nem haragszol? - mikor ezeket a szavakat mondta, beült úgy az ölembe, hogy a lába a vesszőmhöz ért. Elkezdte a lábával simogatni. - Ugye nem?

- Nem, nem... Dehogy. - Alig tudtam szóhoz jutni, miközben a simogatásától meredtem. - Egyáltalán nem haragszom.

- Névnapod alkalmából ajándékot készítettem neked. Ugyanis tudtam, hogy jönni fogsz.

- És mi az?

- Azt nem mondom meg, de örülni fogsz neki - felelte titokzatosan. De mivel nem állt fel az ölemből és továbbra is simogatott, kezdtem izgatott lenni. Aztán szembeült velem az ölembe, széttárt lábakkal. Még mindig mozgatta a csípőjét előre-hátra, körkörösen és csak nézett rám titokzatosan.

- No? Mit kapok? - kérdeztem.

- Mindjárt meglátod! - Erre hirtelen megcsókolt egy nyelvessel, majd - gondolom a csók alatt - a kezével kibontotta a köpenyét. Semmi sem volt rajta! - Csak bátran! - mondta.

Erre a melleit simogatni kezdtem, míg ő a sliccemet lehúzta és ráült a merev vesszőmre, majd előre-hátra, körkörösen mozogni kezdett úgy, hogy a makkom a hüvelye falához dörzsölődjön. A melleit én puszilgatni, nyalogatni kezdtem, és belőle feltört a jóleső sóhaj, nyögések, nyögdécselések sorozata.

Beleélveztem, de megnyugtatott, hogy amíg én feljöttem, bevett egy fogamzásgátló tablettát. Utána megint elkezdett az ölével táncolni, majd kihúzta a vesszőmet és a szájába vette, és addig nyalta, mígnem „kifakadtam". Utána lefeküdt az ágyra és én nyalogattam a hüvelye tájékát. Így még kétszer elélvezett.

Még csináltuk volna tovább a „névnapi ünnepséget", de Szilvi szólt, hogy hagyjuk abba, mert a szülei bármikor itt lesznek. Ezért a köpenyét összehúzta, én felöltöztem, és egy csókkal, mell és szeméremdomb-simogatással elváltunk egymástól, és megegyeztünk, hogy írni fog...

TinivágyakOù les histoires vivent. Découvrez maintenant