Tinivágyak

Suli-sztori II.

Nevem Adrienne, Adrinak is szoktak szólítani. 185 cm magas vagyok és barnásszőke hajam van, amit hosszúra megnövesztettem. Jelenleg harmadik osztályos, gimnáziumi tanuló vagyok. Már egy hónappal Kennel járok. Klassz srác! A haja barna és göndör. A szeme szintén barna. De milyen csábító a mosolya! Én nem tudok neki ellenállni. Egymás mellett ülünk az órán. Matekból kicsit gyenge, de én értem.

Ezt a napot szerencsésen megúsztuk! Hét óránk volt és halálra untam magam. Mikor már mentem volna ki a teremből, Ken utánam szólt:

- Adri! Nem jössz fagyizni?

- De!

- Akkor légy szíves, várj meg!

- Jó!

A többiek éppen akkor jöttek ki és Ken után szóltak:

- Hé, Ken! Festéket leken!

- Na! - mondta ő. - Mindjárt Ken leken egy akkorát neked...

- Jó, csak vicceltem!

- Ha! Ha! Ha! - gúnyolódott Ken.

Erre átkarolt, és kimentünk a teremből. Amerre elmentünk fagyizni, nem is jártam. Mikor eleget gyalogoltunk, felszálltunk egy buszra. A busz kongott az ürességtől. Elővett egy újságot, széthajtotta, és elkezdtünk olvasni. Ő a hónom alatt karolt át, és a mellemet kezdte el simogatni. Én oda se figyeltem. Hadd simogassa! Úgy csináltam, mintha az újságot én is olvasnám, míg mégis az érdekelt jobban, hogy milyen jól simogat.

Mikor leszálltunk, a karját a vállamra tette és abbahagyta a mellem simogatását. Nemsokára odaértünk a fagyizóhoz. Ott is kevesen voltak, csak a kiszolgálók, más nem. Kértünk egy fagyit, és leültünk egy sötét sarokba. A pincérek bementek a konyhába és ki sem jöttek onnét. Mi eközben megcsókoltuk egymást. Az a sarok eléggé sötét volt, mert kívülről nem lehetett odalátni, ahol mi voltunk. Az egyik pincér villanyt akart gyújtani, de mi azt mondtuk, hogy jó nekünk így.

Nemsokára arról beszélgettünk, hogy milyen a suli. Azt mondtam Kennek, hogy jöjjön fel hozzám, és akkor segítek neki abban, amit nem tud, vagy nehezen megy neki. Eközben a keze az asztal alá „tévedt" és a combomat kezdte el simogatni. Nemsokára benyúlt a szoknyám alá és elérte a bugyimat. A bugyimon keresztül simogatott, miközben beszélgettünk. Én természetesen izgulni és dadogni kezdtem. Mire megkérdezte:

- Miért dadogsz?

- Azt neked jobban kellene tudni.

- Igen?

Erre a bugyim alá nyúlt úgy, hogy nem húzta le. Majd az ajkak széttárása után a csiklómat kezdte el dörzsölgetni. Nemsokára a középső ujjával felujjazott. Én úgy izgultam, hogy a nadrágjához kaptam, és ott is a hímvesszőjéhez. Elővettem, és bekaptam volna, de nem tudtam az asztal miatt. Ezért az ujjammal simogattam és dörzsölgettem a makkját.

Hamar kielégültem, és őt nem elégítettem ki, mert leondózta volna magát. Ezért miután visszaraktam a nadrágjába a vesszőjét és megigazítottam magam, azt mondtam:

- Folyt. köv.

- Szeretném is!

Utána felálltunk és távoztunk. A buszon tovább simogatta a mellemet. Aztán még sétáltunk egyet és felmentünk hozzám. Mikor odaértünk a lakás elé, azt mondtam:

- Nem tudom, hogy itthon van-e valaki, ezért legyünk csendben!

- Jól van, hercegnőm! - erre megpuszilta a nyakamat. Jóleső bizsergés futott végig rajtam. Mikor az ajtót kinyitottam, láttam, hogy senki sincs itthon.

- Bejöhetsz nyugodtan! Tiszta a levegő! - mondtam.

- Bementünk, levettük a cipőnket és azt mondtam neki:

- Azt ígérted, hogy „folyt. köv."

- Igen.

Erre megcsókolt, és az ingemen keresztül simogatni kezdte a mellemet. Majd a szájával puszilgatta, szintén az ingemen keresztül. Erre azt mondtam neki:

- Várj, kigombolom az ingemet!

Erre ő már a csupasz mellemet puszilgathatta, a mellbimbómat és környékét. A bimbóm természetesen megkeményedett, és izgulni, izzadni kezdtem.

Bementünk a szobába és bezártam az ajtót. Elővettem a matekot, mintha azt tanulnám. Leültem, széttártam a lábamat, míg Ken az asztal alá „szorult". Az íróasztal fölé hajoltam, de úgy, hogy a melleim lógjanak. Így izgatóbb volt.

Az ajtót kinyitottam, és az inget úgy hagytam magamon, hogy ha benéznek anyuék, azt lássák, hogy tanulok. És azt ne lássák, hogy nincs rajtam semmi. És főleg Kent ne lássák! Ezért e szempontok figyelembevételével ültem az asztalhoz.

Hátulról semmi sem látszott, míg elölről Ken puszilgatta a melleimet, amelyek lógtak. Nemsokára lehúzta a bugyimat és puszilgatni kezdte a szeméremdombomat. Elkezdtem nyögdécselni:

- Ahhh...Mééég... ahhh... a csik-... aaahhh... lómat... aaah... aaaahhhh... - mikor hallom, hogy valaki megjött.

Mondtam, hogy valaki itt van, és Ken halkabban csinálja a puszilgatást. Mikor mindezt elmondtam, anyu benézett:

- Mit csinálsz?

- Kennel matekozunk.

- Akkor nem is zavarlak.

Mikor kiment, alig bírtam a nyögéseimet visszatartani, mert annyira felizgatott. Már a csiklómat puszilgatta, nyalogatta, dörzsölgette. Végül kielégültem az asztalra hajtva a fejemet.

Ken kijött az asztal alól, begombolta az ingemet, közben a mellemet puszilgatta, a nyelvével izgatta, nyalogatta és simogatta. Ezek után a bugyimat húzta fel és a fenekemet megsimogatta. Azt mondtam neki:

- De kár, hogy nem kaphattam be a vessződet és elégítettelek volna ki.

- Majd legközelebb...

Kimentünk az előszobába, megcsókoltuk egymást és elbúcsúzott. Utána súgtam:

- Várlak mindig! Amikor csak akarod!