- D -Day - (Agust D ff.)

- 9.rész -

-Ez lenne az! - nyitott ki egy ajtót majd maga elé engedve bementem. Ez a szoba is hatalmas volt, bár nem annyira, mint az étkező. Ahogy szétnéztem a helyiségben rengeteg ágy volt bent egymásra halmozva.

-Szóval ez csak a lányok szobája igaz? - néztem rá félőn, bár volt egy megérzésem, hogy nem így van.

-Nem. Fiúk és lányok egy helyen vannak. De gyere beljebb. - invitált beljebb. Bólintottam. A falak fehérekre voltak mázolva, mint valami korházban. Az ágyak fémből voltak, amiken vékony matracok feküdtek. Ezen volt egy vékony kis lepedő és egy párna. - Itt lenne a zuhanyzó. - mutatott előre.

-Most viccelsz Hobi, ugye? - néztem rá kétségbeesetten. Megrázta a fejét.

-Nem ez egyáltalán nem vicc.

Idegesen kifújtam a levegőt majd balra siklott a tekintetem, ahol az állítólagos mosdó volt. Pocsékul nézett ki. Sőt! Szerintem ez még túl jól is hangzik, ahhoz a látványhoz képest, mint ami ott volt.

-Akkor minden közös a lényeg ez, ugye? - néztem rá, bár szememmel azt kívántam, bárcsak most az egyszer nemet mondana nekem.

-Így van. Na, de én megyek jönnek a többiek is. Később beszélünk még. Szia! - köszönt el tőlem legjobb barátom majd elment. Hát ez baromira jó lesz!

-Szia Yana! - lépett be egy ismerős hang. Sarkon fordultam és csak rohantam a fiú felé.

-Sziaa V! De örülök, hogy te is itt vagy! - ugrottam szinte a fiú nyakába, akinek arca a paradicsom színével volt már egyenlő.

-Igen, igen, igen... - súgta halkan.

-Jajj, bocsi! Nem akarlak megfojtani. - engedtem el a fiút.

-Ne-nem semmi baj sincsen. - mondta zavartan - Mióta vagy itt?

-Nem, olyan régen jöttem Hobival, de ő már elment. - helyezkedtem le egy ágyra – Jut eszembe. Melyik ágy a tiéd?

V arca az előzőnél is pirosabbra váltott.

-Nyugi semmi, olyat nem akarok csak, ha lehetséges a melletted lévő ágyat befoglalnám. - néztem rá egy szám szélén megbújó mosollyal. V elfordította a fejét. Nem szólt semmit csak az ágyához sétált.

-Ez lenne az enyém.

-Rendii, akkor mostantól ágy barátok vagyunk! - mosolyogtam rá kedvesen.

-Ho-hogy mi... micsodák vagyunk?! - nézett rám újra teljesen vörös fejjel.

-Jajj, V! Úgy látom a fantáziád igencsak kreatív dolgokra képes! - nevettem fel, mire a fiú zavartan megvakarta a tarkóját.

-És amúgy... jobban vagy már? - emelte rám tekintetét.

-Sokkal! A mai teljesítményem nem volt semmi! Látnod kellett volna! - kezdtem el boldogan mesélni.

-Ja! De befoghatnád, mert azt a kicseszett szádat, mert idegesítesz! - jött be egy csapat.

Rájuk kaptuk a fejünket.

-Tessék? - keltem fel az ágyról majd fiú elé léptem.

-Jól hallodtad! Idegesít a pofád szóval kus... - már mozdult is az öklöm. A fickót állon vágtam. Rögtön vérben ázott a feje. Már ugrott volna rám, de társai vissza fogták.

-Állj le Brian. Nem éri meg e miatt port kavarni. Van elég bajunk most. - mondta egy barna hajú lány. Brian leseperte karjáról az őt tartó kezeket majd fújt egyet és ellépett mellettem.

-Majd a terepen meglátjuk melyikünk a jobb. - szegte oda nekem még egy beszúrásként. Csak gúnyosan elmosolyodtam.

-Már alig várom! - fogadtam el egyből kihívását a fiúnak. Tényleg jó érzés volt egy kis versenyzésben részt venni! Bár abba nem gondoltam bele, hogy a terepben benne van harcművészet is, aminek jelenleg az alját sem taposom. Úgy érzem vicces napokkal nézek majd szembe az elkövetkezendő néhány napban vagy hétben.