"Síri csend, ami vetekedik a halál szagával. Sötétség, ami bűnös árnyakat védenek karöltve. Hideg, ami a vért is megfagyassza. Itt vagyok én, akinek fogalma sem volt eddig erről a helyről, vagy világról, hogy létezik, addig a percig, míg...
-Felébr...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
───────•───────────────────────────────────
-Ez lenne az! - nyitott ki egy ajtót majd maga elé engedve bementem. Ez a szoba is hatalmas volt, bár nem annyira, mint az étkező. Ahogy szétnéztem, a helyiségben rengeteg ágy volt egymásra halmozva, mint valami hülye gyerekkori ott alvós helyeken.
-És ez csak a lányok szobája igaz? - néztem rá félőn, bár volt egy megérzésem, hogy nem így van.
-Nem. - teljesen ledermedtem. Most ez tényleg egy vicc, ugye? De hiába bámultam Hobit, ő teljesen komolyan beszélt. Hát én komolyan megölöm magamat! -Fiúk és lányok egy helyen vannak. De gyere beljebb. - invitált be. Fogcsikorgatva bólintottam. Egy porcikám sem akarta követni, de mégis így tettem. Nem, mintha lett volna más választásom is jelenleg.
A falak fehérekre voltak mázolva, mint valami korházban. Az ágyak fémből voltak, amiken vékony matracok feküdtek. Ezeken terültek el ágyanként egy-egy vékony kis lepedő és egy párna. Micsoda kényelem!
-Itt van a zuhanyzó. - mutatott előre. A szemeim hatalmasra kerekedtek. Még is mi a szent szar van ezzel a hellyel? Ez esküszöm rosszabb, mint egy rémálom!
-Most viccelsz Hobi, ugye? - néztem rá kétségbeesetten. Megrázta a fejét. Édes jó istenem...
-Nem ez egyáltalán nem vicc. Teljesen komolyan beszéltem. - nézett a szemeimbe mélyre hatón, ami csak még jobban megerősítette szavainak súlyát, vagyis, hogy nem viccelt.
Hogy mi volt a baj a zuhanyzóval? Az, hogy teljesen nyitott volt. Nem volt ajtó, csak a nyílt terep, ami szabadon hagyta, hogy aki csak szeretné benézhessen oda.
Idegesen kifújtam a levegőt majd balra siklott a tekintetem, ahol az állítólagos mosdó volt. Pocsékul nézett ki. Sőt! Szerintem ez még túl jól is hangzik, ahhoz a látványhoz képest, mint ami ott volt. A zuhanyzókhoz hasonlóan ezt sem fedte túl sok minden csak fekete falakkal voltak elválasztva egymástól. Mi lesz itt velem, de komolyan...
-Akkor minden közös a lényeg ez, ugye? - néztem rá, bár szememmel azt kívántam, bárcsak most az egyszer nemet mondana nekem.
-Így van. - mondta egy kis mosollyal arcán. Fogalmam sincs mi szórakoztathatja ennyire. Az arcom vagy a viselkedésem? Talán mindkettő egyszerre. -De én nekem most mennem kell. - lépett az ajtóhoz majd az órájára nézett. -Kb. 10 perc és a többiek is itt vannak. - mosolygott rám majd egy kacsintást lövellt felém. -Később még beszélünk. Szia Yana! - köszönt el tőlem egy intéssel és elment, ezzel teljesen egyedül és magányosan hagyva, ebbe a már amúgy is katasztrofális helyzetben. Még ez kellett nekem most, hogy teljesen magamra maradjak... Hogy újra csak be legyek zárva és várjam, mikor lép felém valaki és engedjen ki a rácsaim mögül. Újra Agust D arca jelent meg előttem. Na jó, ezt tényleg sürgősen be kell fejeznem! A végén még valaki, azt hiszi tetszik nekem. Pedig ez, kizárt! Egy ilyen rideg és sötét valaki, akinek ki tudja hány élet van a kezében. Megborzongtam. Biztosan lehet, több száz is...
